bretagne

A téli szünetre egy bretagne-i kirándulást sikerült megszervezzek. Íme a hogyan essünk szerelembe Bretagne-nyal 3 nap alatt bejegyzés.

Így fél év után igencsak szokatlan 6 órai kelés szinte már rekordnak mondható. A korai Párizs azonban kárpótolt, egy újabb arcát mutatta meg a főváros. A csendes Párizs szokatlan volt, a reggeli köd takarója alatt feszülő lassan lüktető szív benyomását keltette. S bár a metró egy szakaszon feljött a felszín fölé, a távolban csak sejteni lehetett a metropolis híres építményeit. A metró is csak halkan tört utat magának a térben, mintha nem akarná felkelteni a házak lakóit, a házakét, amik mellett olyan közel haladt el, hogy az ablakokon át lehetett látni, amint a 7. kerületi üzletemberek nyakkendőt kötnek, kávét isznak vagy a mandzsetta gombjaikkal babrálnak. Egy-egy állomáson pedig az újságpapírok zörgésén kívül nem volt más zaj. Az ajtók záródását jelző hang is tompábban szólt, mintha még maga is csak ébredezne.

TGV

A Montparnasse-re érve aztán hirtelen, mintha valaki megnyomott volna egy gombot, a világ felgyorsult. Bőröndök zörögtek a pályaudvar kövén, a mozgólépcsők járták szüntelen köreiket, vonatok érkeztek és indultak, a pályaudvar bemondója a zsebtolvajokra ill. egyes vonatok késésére hívta fel a figyelmet. A szív lüktetése dobogássá gyorsult, elindítva ezzel egy újabb napot.

Lelkesedésem legyőzte fáradtságom és örömmel szálltam fel a híres TGV-re. A wc-t a vonat álló helyzetében idők már elmúltak (itt legalább is), a TGV-n azonban továbbra sem egyszerű a könnyítés története. Ugyan is, ha nem kapaszkodunk két kézzel, akkor lényegében ping-pong labdaként pattogunk a kis helyiségben. Aztán 4 röpke óra után végül megérkeztem Brest-be, ahol azonnal át is szálltam egy buszra további fél órára, hogy az ország egyik legnyugatibb pontjára látogassak el. Útközben szembesülnöm kellett azzal, hogy a vidéki buszsofőrök igencsak veszélyesek. Ilyen lehet egy út a Kóbor Grimbuszon. Ha nem lett volna minden rögzítve, akkor biztosan csúszkáltunk volna össze-vissza. Mint ahogy a táskák csúszkáltak is, mivel én két kezemmel a biztos pontnak tűnő ülésbe kapaszkodtam, hogy egy-egy élesebb kanyarban ne repüljek az ablakon át az óceánba, nem csoda, hogy percenként átlag kétszer megtértem. Szerencsére a látvány, ami érkezésemkor fogadott, teljes mértékben kárpótolt a megpróbáltatásokért. 

 

 

világítótorony

 

Le Conquet egy kb. 2700 fős kis település közvetlenül az óceán partján. Hangulatos kis utcák, kikötő, világítótorony, sziklák. Az itteni emberek nagyon kedvesek, segítőkészek - pedig azért a párizsiakra sem panaszkodhatok. Egy kellemes séta a kikötőn át a szirtek mentén, majd ebéd egy öbölre néző étteremben. 

 

 

kilátás egy kertből

 Este ismét egy "kellemes" buszozás, majd a bresti pályaudvaron vártam, hogy jöjjenek értem. Hogy spóroljak a szállásköltségen és mert izgalmasnak tűnt, a couchsurfing (=kanapészörfölés) mellett tettem le a voksomat és ezt utólag egyáltalán nem bántam meg. Fogadóim 3 egyetemista lány,  közülük kettő biológus tanonc, egy hatalmas belvárosi lakásban laknak, jól főznek, kényelmes a kanapé és kulcsot is kaptam, hogy tőlük függetlenül mászkálhassak.

 

Másnap az északi partra terveztem kirándulást, ám az egész napos eső miatt le kellett rövidítsem a Brignogan Plage partjain való tartózkodásom. Azért ami idő alatt végig szaladtam a parton meg a fő utcán, pont kellemesen átáztam. Brest-be visszatérve szerencsére már kezdett kisütni a nap, de az esti naplemente élményétől így is megfosztottak a barátságtalan felhők. 

Volt viszont fényes Hold, világítótornyok, hajók és a szél játszott a vitorlásokkal ,sejtelmesen csilingelő dalt küldve a vár tövében elterülő kikötőre.

Harmadik nap Brest nevezetességeit kerestem fel. Brest egyébként egy 145 000 fő (agglomerációval együtt kétszer ennyi) által lakott kikötő város. A második világháborúban lényegében teljesen lebombázták és pusztán a vár, a Tour Tanguy és egy kis utcácska őrzi a város régi arculatát. Eképpen főleg a háború után gyorsan felépített lakóházak találhatók itt. Ennek ellenére az embernek nincs betondzsungel érzése, a környezet igényes és kellemes sétákat lehet tenni. 

 

 

 A város sétáló utcáján a Rue de Siamon keresztül a  Pont de Recouvrance-ig juthatunk, ahonnan szép kilátás nyílik a várra, a toronyra és Penfeld torkolatára. 

A várban jelenleg a Hadtengerészeti Múzeum üzemel, míg a toronyban fényképek és makettek mutatják be a város háború előtti arcát. A Jardin des Explorateurs (Felfedezők kertje) pedig egy botanikus kert, ahol a világ minden tájáról találhatunk növényeket, amiket a bresti botanikusok és felfedezők hoztak ide. 

 Ha pedig Bretagne, akkor nem mehetünk el a palacsinták mellett! Volt szerencsém egy nagyon szimpatikus és olcsó palacsintázóba betérni. Kezdésnek egy szalonnás galett, ami hajdina lisztből készült, ez azért is jó, mert a gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják. Másodiknak egy sonkás-sajtos galett következett, desszertnek pedig két csokis palacsinta. Mindezeket pedig négyzetté hajtogatva tálalják, ajánlott melléjük a cidre (almabor).

Kora este miután mindenem összepakoltam, fájó szívvel indultam az állomásra, az ég is tiszta volt, a lemenő nap pedig narancssárga festette a horizontot. Sajnos nem volt időm sokáig gyönyörködni a látványban, még néhány kép erejéig sem, mert pár perc múlva indult a vonatom. Minden, ami elmaradt azonban bepótlásra kerül, Bretagne-t nem lehet két szóból lerendezni, így én is tervezem a visszatérést.

c'est la vie

A vakációt megelőző egy hetes uborkaszezonra való tekintettel, egy kis betekintés, hogy mit fogyasztanak, mit vesznek, hogy élnek a franciák. Szóval úgy kicsit a hétköznapokból pár sor részlet a Vous les francais -Ti franciák című készülő könyvemből :D

Nutella. Ha csak a legkisebb kiszerelés is, de ott van. És nem a kamu mogyorókrém utánzatok, hanem igazi Nutella. Eddig bárhol jártam, mindenhol ott volt. Nyugdíjasok - unokák miatt, tanulók - akik persze folyton azt hajtogatják, hogy nincs sok pénzük...

Badoit, Perrier a két legközkedveltebb ásványvíz márka. A franciák imádják az ásványvizet. Romlott kelet-európaiként sokáig szenvedtem a szénsavas üdítők hiánya miatt.

Szerencsére azért hétvégenként, amikor szabad szombat van és rendelhetünk pizzát vagy kínait vagy bármit, amit akarunk, akkor kólát is rendelünk, vagy a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendő Oranginát, ami lényegében enyhén szénsavas rostos narancslé és nagyon finom.

Húst azt hentesnél (boucherie) veszünk, de felvágottat szupermarketekben szerzünk be, első sorban Belle France termékeket. Ezzel a jelzéssel találhatunk számtalan konzevert (kezdve a raviolitól, a párolt répán át a lencséig mindent) is. Persze a minőséget meg kell fizetni, általában ezek jóval drágábbak mint egy Super U vagy Carrefour termék. (ezek ilyen helyi tesco félék).

LU. A reggeli, uzsonna és nassolás nélkülözhetetlenje. Kekszek, csokik széles választékát kínálja a Lu termékcsalád. És a marketing szövegek ellenére esküszöm, hogy senki nem fizetett le, hogy ezt a bejegyzés megírjam :D

Író- és papíreszközök tekintetében a Clairfontaine a nyerő.

Ha sportruházat és kellékek, akkor Quechua.

Autómárkákat illetően természetesen a három francia márka (Peugot, Renault, Citroën) a legnépszerűbb. Persze a tehetősebbek előszeretettel vásárolnak külföldi -főleg német - autókat, mert az kétszer annyiba is kerülhet. Nem mehetünk el szó nélkül a parkolás mellett. Hát imádom, ahogy főleg a párizsiak parkolnak. Párhuzamos parkolás a következőként néz ki. Az autó hossza nem számít parkolóhely választásnál, a parkolásnak pont ez a lényege, hogy bárhova betehetjük az autót. Általában "tak"-tól "puff"-ig parkolunk. És hogy ez mit jelent, azt szemléltesse a következő videó.

Ezek után nem csodálkozunk, hogy szinte minden autó horpadt, hiányzik legalább egy tükre, karcos és élek a gyanúperrel, hogy az új autókat eleve ilyen karcos, horpadt fél tükör dizájnnal fogják gyártani.

A francia nők szeretnek főzni, bár sokuk azt mondja, hogy nincs rá ideje, így eme kedvtelés leginkább a konyhai polcokat sújtja, amik roskadoznak a több tucat szakácskönyv alatt. És ha már konyha, akkor hűtőszekrény, ami jellemzően tele van hűtőmágnesekkel, rajzokkal, képekkel. A családi képeket is nagyon szeretik és előszeretettel díszítik vele a ház/lakás falait. Kis hazánkkal ellentétben, ahol - legalábbis az én meglátásom szerint - már eltűnőben van ez a szokás, itt nagy népszerűségnek örvend a képeslapküldés. Talán azért is, mert egy átlagos francia sokkal többet utazik, mint egy átlagos magyar, így több lapot is tud küldeni a világ különböző sarkaiból. Tehát egy képeslapgyűjtemény is megtalálható minden francia otthonban.

Szintén a francia nők heppje lehet, hogy olyan mennyiségű gyógyszert, krémeket, tisztasági termékeket felhalmoznak, hogy a patikus vásárolhatna tőlük és nem fordítva.

A metrón - bár erről könyvet tudnék írni - különböző rasszokat találhatunk. Az átlagos metrózó, vagyis a párizsiak, csöndben vannak, könyvet vagy újságot olvasnak, alszanak, a mozgólépcsőn jobbra húzódnak és csukott szemmel is át tudnak szállni. Vannak akiket én csak a "les amateurs du métro" vagyis  a metró amatőrjei címmel illetek. Többnyire turisták, vagy metróra ritkán szálló külvárosiak, vidéki franciák. Ők nem húzódnak jobbra, kerülgetni kell őket amikor a folyosó közepén a térképet böngészei, hangosan beszélgetnek (ami nyilván nem tilos :D) és nagy túratáskájuk van. Ráérősebben is sétálnak ellentétben a ballonkabátos párizsiakkal, akik folyton rohannak, akkor is, ha nincs semmi dolguk, vagy nem időre mennek. Ha az ember már kellően ismeri a környezetet és hagyja magát sodorni az árral, egy idő után azon kapja magját, hogy maga is rohan, holott az égvilágon semmi dolga. Aztán vannak a bevándorlók, ők egy ilyen vegyes csoport, ugyanis kiismerik maguk a metrón, de nem olvasnak, hanem hangosan beszélgetnek, franciául vagy saját nyelvükön, ami általában afrikai vagy arab nyelv. Meg vagyok én, akinek túl sok ideje van ilyeneket kitalálni és még le is írni... A tömegközlekedési eszközökön ezeken kívül még ellenőrökkel találkozhatunk. Az elmúlt 4 hétben hetente legalább kétszer volt alkalmam mosolyt váltani velük, míg az első 4 hónapban mindössze kétszer találkoztam velük, amiből egy bliccelésem volt, de kimagyaráztam :D. Amúgy nem úgy kell elképzelni őket, mint mondjuk egy mogorva BKV ellenőrt, tényleg rendesek és igaz a mosoly váltás is, udvarias franciák, de azért amikor a héten 3 egymást követő nap jönnek, az nem teszi őket népszerűbbé. A metróban egyébként három újságot olvashatunk ingyen; a Magyarországon is ismert Metro-t, a 20minutes és a DirectMatin ill. DirectSoir. Emellett megtalálhatóak a Relay újságosok is - ez Ferihegyről ismerős lehet, máshol én még nem láttam, bár lehet, hogy Budapesten van.

Az iskolarendszer kicsit eltér. Az általános iskola 4 osztály, heti 4 tanítási nap (szerdán nincs iskola), a tanítás általában 8.30-kor kezdődik és 16.30-kor ér véget. Ezután jön a college, ami a középiskola első szakasza. Itt 6.-kal kezdődik a számozás és az érettségiig csökken. Az utolsó év a terminal. A college végén van a Brevet vizsga. A középiskola második szakasza a lycée (2., 1. és terminal). Az 1. év végén kell letenni a francia érettségit, utolsó évben pedig a többi tárgyból. Az érettségi 3 típusú lehet: irodalmi, tudományos vagy gazdasági. Egy tudományos érettségit választónak például a következő tárgyai vannak: francia (írásbeli, szóbeli), matek, fizika-kémia (+gyakorlat), élet- és földtudomány (+gyakorlat), történelem és földrajz, első idegennyelv, második idegennyelv, filozófia, testnevelés, +1 kötelezően választott tárgy a következők közül: matek, fizika-kémia, élet- és földtudomány, gazdaságtan és polgárjog, testnevéls elmélet. Ezen felül szabadon választhatók még élő- és holtnyelvek, művészetek és tánc. Összesen 10 írásbeli vizsga, 1 szóbeli és 2 gyakorlat. Azért, tényleg kicsit csokoládé a mi érettségink :D