A héten végre elérkezett a nap, amikor az UPMC honlapján megjelent a link az online jelentkezéshez. Az elektronikus ívek néhány perces kitöltése mutatja, hogy a folyamat egyszerű és gyors. Azonban a végén a jelentkezést tartalmazó dokumentumot ki kell nyomtatni és a felsorolt papírokkal (érettségi, igazolványkép, szem. ig. másolat, motivációs levél stb.) együtt postázni kell. Persze itthon nem tudtam kinyomtatni mindent, így elmentem Párizsban és útközben a Gare de Lyon forgatagában egy kabinban gyorsan készítettem is néhány képet, mert persze nem volt több igazolványképem. Végül minden a helyére került és másnap már emailben értesítést is kaptam, hogy készhez kapták a levelemet. Röpke 2 hónap és válaszolnak is...
Szombaton, gondoltam "gyorsan" elugrom Gif-be, mert ott van egy olcsó ruhabolt. Na most jó esetben 1,5 óra az út háztól házig, ami gyorsan el is megy, ezzel nem is volna gond. A vonat elé ugrálókkal, akik miatt órákig nincs forgalom és a nap további szakaszában is minimum 10-15 perces késések vannak, már inkább. Egy állomásnyira voltam a céltól, amikor az RER sofőrje bemondta, hogy "egy utast ért súlyos baleset" következtében a közlekedés szünetel és jelen állomás a végállomás. Ez a kód azt jelenti, hogy valaki a vonat elé ugrott. Kiderült, hogy idén ez már a sokadik ilyen eset csak az RER B vonalán és az öngyilkosok előszeretettel választják ezt a vonalat. A RATP szerint évente 150 ilyen eset van. A vonalak modernizációja során védő ajtókat építenek a peron mentén, amelyek csak akkor nyílnak ki, amikor a szerelvény már megállt, így előzve meg, hogy az utasok a sínekre ugorjanak. Ugyanakkor a 14 metró- 5 RER és számos vonatvonalból csupán 3 metróvonalon egészében vagy részében találhatók ilyen biztonsági ajtók.
Rövidesen ránk köszöntött a tavaszi szünet első hete, mikor munkám lényegében kimerült abban, hogy reggel fél 10-re elvittem lovagolni Béát, majd 17 órára érte mentem. Péntek délután a család nagy része elutazott, Alexandre csak hétfőn ment utánuk. Én magam is hétfőn indultam útnak, hogy szívjak egy kis tengerparti friss levegőt...
Rövidesen ránk köszöntött a tavaszi szünet első hete, mikor munkám lényegében kimerült abban, hogy reggel fél 10-re elvittem lovagolni Béát, majd 17 órára érte mentem. Péntek délután a család nagy része elutazott, Alexandre csak hétfőn ment utánuk. Én magam is hétfőn indultam útnak, hogy szívjak egy kis tengerparti friss levegőt...