Történetünk a Virginia állambeli Bemistől mintegy 14000 km-re levő Szekszárdon folytatódik, ahonnan augusztus 30-án reggel ismét útnak indultam. Miután leteszteltem a franciák kanapéját (couchsurfing) elérkezettnek láttam az időt, hogy ugyanazt megtegyem a magyarok autójával. Ezáltal Ferihegyre a "telekocsi" nevű még itt gyerekcipőben járó szolgáltatással(?) jutottam el és a sofőr jóvoltából még egy kis pálinkát is ihattam.
A repülés izgalmak nélkül zajlott. Csak a pilótát (
Ladies and gentlemen, it's your Captain. We are now crossing a zone of turbulence. Please return your seats and keep your seat belts fastened. I'm gonna put on some music but don't dance in the aisles.) és az egyik légiutas-kísérőt (
If you have any questions feel free to ask my colleague not me I have a headache and now I must repeat it in french but I don't want to do it.) idézném.
Nanterre-be érve szerencsésen megúsztam a welcome békacombokat, ágyam még nincs, de a nevem már kint van a postaládán. Egyébként Nanterre Párizs egyik elővárosa, kb. 88 000 lakossal. A La Défense üzleti negyed szomszédságában lakunk, melyet a konyhai kilátás is bizonyít.
A Roissy nevű repülőtér közelsége miatt a repülők nagyon alacsonyan szállnak erre, ami nekem nagyon sok örömöt okoz. A kerület érdekessége még, hogy sok a bevándorló, egyfajta afrikai negyed. Ennek előnye, hogy az árakat itt hozzájuk igazítják, így itt minden olcsóbb, mint a környéken.
