endzsi, a kalandor...: október 2011

A mai Catacombes története egészen a gall időkig megy vissza. Lutèce (Párizs latin neve) városa a mai Ile de la Cité, Ile Saint-Louis és ezek közvetlen környezetében terült el. A későbbi Montparnasse és Saint-Michel negyedek ekkor még csak elszórtan álló tanyák összessége volt.

Párizs ma és Lutèce lilával

Párizs a XII. században és a kőfejtők

Párizs a XIX. században

Ezeken a helyeken a mészkő a felszínre tört, így egy kőfejtőt alakítottak ki. A kitermelést a földfelszínhez legközelebb eső kőréteggel kezdték, majd folyamatosan haladtak egyre lejjebb. A középkorban és a reneszánszban számos épület készült ezekből a kövekből. Azonban a nyitott kőbánya értékes termőterületeket foglalt el és emellett a mélyebben található jobb rétegek feltárására sem volt lehetőség. Így született meg a földalatti kőfejtő.

geológiai metszet

1774 és 1776 között történetének talán legsúlyosabb beomlásait szenvedte el a kőfejtő. XVI. Lajos a problémák megoldására létrehozta a Inspection générale des carrières-t, melynek feladata a kőfejtők karbantartása és folyamatos ellenőrzése volt. Csatornafedeleken ma is megtalálható az IDC jelzés, a szervezet pedig ma is létezik.

Ebben az időben Párizs temetői is problémákat okoztak. Az Antik időkben a temetőket a várostól messzebb hozták létre, elválasztva a holtakat az élőktől, de a növekvő város hamar elérte a temetők vonalát. Ezzel együtt a népesség is nőtt, Párizs temetői megteltek és a tetemek elhelyezése egyre nagyobb problémákat okozott. Hiába ástak új sírgödröket, már meglévő és telt vermeket találtak, a felhalmozódó tetemek pedig rothadó szagot árasztottak a temetők környékén. Az 1780. május 7-én Ártatlanok Temetője mellett egy étterem pincéjének fala a csontok és tetemek súlyától bedőlt. Egy munkás csak megfogta a falat és pár nap múlva üszkös lett a keze. A Parlament ezért úgy döntött, hogy bezárja a temetőt. 1785-ben pedig úgy döntöttek, hogy a csontokat az egykori kőfejtőkbe helyezik át. Párizs kis temetőit pedig folyamatosan felszámolták és három nagy temetővel helyettesítették (Montparnasse, Père-Lachaise, Passy).

Az ún. Nagy Déli Hálózat az 5., 6., 14. és 15., kerületek alatt terül és összesen kb. 100 km hosszú, a 13. kerület alatt elterülő kisebb hálózat kb. 25 km hosszú. Több kisebb hálózat is található a 16. kerület alatt. A párizsi hálózatok hossza összesen mintegy 280km. Az átlagos mélység 30 méter a felszíntől. Az ún. Catacombes de Paris, a múzeum ahol a csontok találhatók, csupán 1,2 km és szabadon látogatható. A kőfejtő látogatásának többi része 1955. november 2.-a óta a törvény által tiltott és ennek megszegése 100-500 eurós büntetést vonhat maga után. Természetesen ezek után a kőfejtők népszerűsége megugrott, főként a diákok körében, akik iskoláik közelében találtak lejáratokat. Már 1897-ben az ún. Z teremben kb. 100 ember vett részt egy mulatságon. A Z terem a legnagyobb terem, mely helyenként 7 méter magas, és eredetileg föld alatti katona kórháznak szánták. E helyett azonban megépült a Val-de-Grace, ugyanazon a helyen, de a felszínen.

Az évek folyamán számos helység bedőlt, megtelt vízzel vagy szándékosan - pl. metró építésekor - feltöltöttek. Az ún. cataphile-k, akik közül egyesek hetente többször is lemennek, saját erőből tisztítják és újra feltárják a folyosókat és termeket, ellenőrzik a bejáratokat. Az egyik legnépszerűbb lejáró az egykor Párizs körül közlekedő vasútjárat a Petite Ceinture egyik alagútjában található. Az IGC mintegy 300 méter hosszan feltöltötte az egyik lejárót, akadályozva ezzel az illegális lejutást, a cataphile-k azonban önerőből ástak egy másikat, s ezzel egy igazi macska-egér játék vette kezdetét.

az egykori Petite Ceinture Párizs körül (lilával)

Ha valaki úgy dönt, hogy körbenézne odalent, fontos, hogy ún. idegenvezetővel menjen, akinek van térképe, évek óta lejár és jól ismeri a járatokat. Az, aki egyedül megy és eltéved könnyen úgy járhat, mint Philibert Aspairt, aki 1793-ban elindult egy lépcsőn, eltévedt és 11 év múlva találták meg a maradványait. Mivel lent természetesen teljesen sötét van - és egyébként csend is - megfelelő felszerelés nélkül sem szabad útnak indulni.

Mi 11 óra körül mentünk le és 8 órát töltöttünk a Catacombes-ban. Eleinte igyekszel kerülni a vizet és köveken ugrálsz, majd pár perc alatt elérsz egy helyre, ahol kb. 50 méter hosszan átlag 30cm-es víz fogad faltól falig. Később olyan helyen is jártunk, ahol combig, illetve derékig ért a víz.

Az egész helynek van egy sejtelmes hangulata, szűk és olykor alacsony mennyezetű folyosón haladtunk, szinte 10 méterenként oldalágak nyíltak, ismeretlen sötétség, mely könnyen felkelti kíváncsiságunkat, de ha az ember enged ennek, könnyen eltévedhet és örökre a Catacombes titokzatos alagútjaiba veszhet. A legextrémebb helyen, egy alig 50cm magas járaton kúsztunk perceken keresztül.

Mivel a Catacombes egy igazi földalatti világ, ahol egyébként szinte minden szombat éjjel több tucat fiatal szórakozik, léteznek látványosságok is. De beszéljenek inkább a képek...

A bejárat felé

A 70-es évek

hogyan veszíts 100kb-t 2 hét alatt? AIDS!

Promos
A Párizsi Bányász Iskola magánbejárattal rendelkezik. Végzős diákjai minden évben egy falfestménnyel hagynak nyomot maguk után.

Német Bunker
A catacombes atombunkerként is szolgált az idők folyamán, sőt, amikor Párizsba való belépéshez vámot kellett fizetni, a szegények gyakran a föld alatt jutottak be a városba, elkerülve így a fizetést.