Rézümé októberről

Októberben jó minden történt. Mivel nem jegyzeteltem folyamatosan, így visszatekintve megint csak nagyjából, az emlékezet ködös fátylán keresztül tudom elmesélni a történéseket.

Október 10.

Slava's snowshow. Két bohóc akik tucatnyi módon eljátsszák a halált, miközben a közönség ezen nagyon jól mulat. Majd pókháló terít be minket és vízzel locsolnak le, végül pedig egy hatalmas hóvihart eresztenek ránk. Életre szóló élmény egy ilyen interaktív előadáson résztvenni. A műsor után pedig 5-6 kb. 1-2 méteres átmérőjű labdát adtak a közönségnek.

Október 13.

Dans la maison (A házban) egy francia thriller, ami egy francia tanár és diákja kapcsolatát mutatja be. Az anya nélkül felnövő Claude (Ernst Umhauer) francia fogalmazásában leírja milyen érzés töltötte el, amikor egyik barátja meghívja a házába. Germain (Fabrice Luchini) örömmel fogadja, hogy legalább egy diákja van, aki képes teljes mondatokat írni, így biztatja a fiút az írásra. Claude viszont annyira beleéli magát a helyzetbe, hogy a tanár már nem tudja eldönteni mi fikció, és mi az ami valóban meg is történt a házban.

Október 14.

Quelques heures de printemps. Alain (Vincent Lindon) 48 évesen a börtönből szabadulva anyjához költözik, akivel kapcsolata sosem volt felhőtlen. Egy nap azonban megtudja, hogy anyja halálos beteg. Vajon az utolsó hetekben képesek helyrehozni azt, amit a hosszú évek alatt nem sikerült ?

Október 17.

L'emeraude noire de Kalissapaki. A királynak pénzügyi gondjai vannak, így asszisztense gazdag feleséget keres neki. Ha a lovak nincsenek befogva az inas autóval jár, ha a tinta kifogyott, akkor számítógéppel is lehet írni stb... Egy darab, ahol a modern kor keveredik a reneszánsszal...

Október 19.

Les saveurs du palais (A palota ízei) Milyen lehet a francia elnök szakácsának lenni ? Hortense (Catherine Frot) tudja és el is meséli tapasztalatait...

Október 20.

A fenti film után Caroval és Joval a Champs-Elysées-n vacsoráztunk, majd Caronál aludtam, illetve beszélgettünk, mert csak 4 körül aludtunk pár órát. Délután elmentünk a La Défense-ra ebédelni, meg könyveket nézni, és Caro meglepett Freud Dora című művével. Este hazaugrottam átöltözni, majd visszamentem Párizsba Jean-Florian születésnapjára. Az este folyamán gyakorlatilag minden színű vodkát ittam. Hajnalban elsétáltunk a Champs-Elysées-ra reggelzni, majd hazajöttem, hogy 3 óra alvás után ismét útrakeljek ezúttal Blandine-hoz, ahol a kis Bastien születésnapját ünnepeltük, majd egy középkori fesztiválra látogattunk. Hazafelé utolsó energiámmal pedig az Au galop című filmet néztem meg Caro és Jo társaságában.

Az ezt követő két hétben a cégnél voltam. Ismét nagyon jól szórakoztunk, úgy hogy még néha dolgoztunk is, sütöttem nekik csokis sütit, nagyon imádták, meg most már engem is. Halloweenkor meg csomóan beöltöztök mindenfélének, egy megtermett kolléganő pedig töknek beöltözve ijesztgette az érkezőket.

Az október 26-án Caro szüleinek házában főztem vacsorát. 

A menu: 

Előétel : paradicsomos-mozzarellás saláta

Főétel : Baconbe tekert sajttal töltött csirke krumplival

Desszert : Csokissüti vaníliás krémmel

Október 28.

Amour Egy nyolcvanas éveiben járó pár története. Anne (Emmanuelle Riva) és Georges (Jean-Louis Trintignant) művelt emberek, nyugdíjas zenetanárok. Egy nap Anne agyvérzést kap és jobb oldalára lebénul. Állapota fokozatosan romlik és egyre kiszolgáltatottá válik. Georges azonban a végsőkig kitart mellette.

Október 31.

Le repas des fauves. 1942. Hét barát összegyűlik egy párizsi lakásban, hogy megünnepeljenek egy születésnapot. Miután két német katonát lelőnek a ház előtt, egy német tiszt érkezik, aki 2 túszt kér a társaságtól. Cinizmus, viccek, feszültség, magával ragadó animációk, korabeli kép- és hangeffektek, nagyszerű színészi játék.

Inconnue à cette adresse. Egy amerikai zsidó és egy német levelezéseiből kiderül, hogyan változik barátságuk a 30-as évek közepén, a nácizmus korszakában.

November 3.

A képzelt beteg. 4 hónap után végre ismét találkozhatunk színész barátainkkal, akik Moliere A képzelt beteg című előadásával kápráztattak el minket.

az ajándék

Mint ahogy azt korábban leírtam, az utolsó legnagyobb születésnapi ajándékom. Nem volt megtervezve csak úgy, kipattant fejemből az ötlet, mint mindig, hogy akkor már pedig born to be wild. Persze mindig mondogattam, hogy majd egyszer Párizsban is lesz motorom, de ez a távoli jövő rejtelmes ködéből tűnt csak néha elő. Most viszont, szeptember elején szóba került, pár napra rá rátaláltam, 2 hét múlva megvettem. Úgy hogy szeptember 29. óta ismét boldog motortulajdonos vagyok. Még nem teljesen hivatalos, mert ugye megint a fél életem rámegy mire minden papírom meglesz a forgalmihoz... de már elkezdtük felfedezni Párizst és környékét. 2 évnyi metrózás után izgalmas volt a felszínen utazni, annyira, hogy pár nap alatt rögtön 200km-t el is gurultunk erre-arra. Egyébként egy Suzuki GN 125 kb. velem egy idős, jól karbantartott csak kisebb munkálatokat kellett elvégezzek rajta, mint hátsó lámpa csere, tükör, duda.

Már 1 hete nem utaztam tömegközlekedéssel, ami eléggé elképesztő, mert az elmúlt 2 évben ez az időszak maximum 2 nap volt.

Hamarosan egy gasztronómiai irománnyal jelentkezem.

ez történt korábban

Történetünk valahol ott hagytuk abba, hogy felvettek a Brother nevű céghez, otthagytam Mekit, mentem szerte-széjjel a nagyvilágba (Tours, Normandia, Olaszország - ezúton is köszi Kriszti :), Magyarország). Augusztus végén pedig még 1 hétig élveztem a nanterre-iek vendégszeretetét. Majd jött a költözés. Na már most, mindenki azt mondta, hogy itt hónapokba telik, mire jó lakást lehet találni, ezért is nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy én még a tanév kezdete előtt akár egy utcával is arrébb költözzek. Én 2 hét alatt kerestem, találtam látogattam, majd beköltöztem. Az új rezidenciám tehát, a Párizstól északra található Le Blanc-Mesnil. Új épület, jó ár, a munkahelyhez, iskolához is közel, repülőtér is max. fél óra és lényegében átszállni sem kell majd.

 Költözésem másnapján kezdődött a tanítás. 12-en vagyunk, ebből rajtam kívül még 1 lány van. Tárgyaim a következőek lesznek : matek, info, elektronika, fizika, kémia, francia és kommunikáció, angol. Francia és angol inkább töltetlék tárgy, matek, info lényegében az, amit már tanultam tavaly, a többi meg még tartogathat meglepetéseket. Viszont már megint tök jó matektanárom van. 

A második hét az első céges hét volt. Első nap nem nagyon értek rá velünk komolyan foglalkozni, így kb. 3 különböző személy körbevezetett minket, mindenkinek be lettünk mutogatva. Ja, hogy a cégről magáról... Brother nyomtatókat, faxokat és ilyen multifunkcionális lézer, meg tintasugaras nyomtatókat gyárt. Az én és egy csoporttársam feladata, a szervizbe beküldött nyomtatók megjavítása és tesztelése. A szervizbe természetesen egyedül képviselem a női nemet. Az ebédszünet betartására kínosan ügyelnek, 11.59-kor gyakorlatilag már mindenki eltűnt ebédelni, ugyanígy este, 16.59kor már mindenki végzett a munkával. Bármikor tarthatok szünetet, nem kell kapkodni, sőt ellenkezőleg. Rám is szóltak eleinte, hogy már nem a mekiben vagyok vegyek vissza. :D Reggel meg délben meg ingyen van a kávé. Kapunk étkezési csekket, melynek 30%-át kell kifizetnünk, amúgy meg jobban is fizet mint meki és imádni valók kollégáim és a főnök is. Még nyomtatót is vehetünk nagy piaci áron.

És ha szeptember, akkor szülinap... Caro és Jo egy korlátlanul használható mozi bérlettel ajándékoztak meg, fagyiztunk Szent Lajos szigetén, fel akartak vinni az Eiffel-toronyba, de úgy döntöttünk arra külön rászánunk egy napot. Azt tudni kell, hogy a 2 francia még sosem volt a toronyban, én már legalább háromszor, meg útközben is én mondtam, hogy merre menjünk. A végén mondták is, hogy nem volt jó ötlet engem párizsi túrára vinni :D Végül is a Champ-de-Mars-on készítettünk képeket, főleg rólam, este pedig a Szajna parton vacsoráztunk a "La Plage parisienne" nevű étterembe. Még augusztus 26-án ünnepeltem 2. francia születésnapom, és ebből az alkalom szintén Caro és Jo megajándékoztak 2 könyvvel és 2 DVD-vel.

Idén ismét, lassan már hagyományszerűen ellátogattam többed magammal a Fête de l'Huma nevű rendezvényre. L'Humanité egy kommunista újság, ami immáron sokadszorra szervezte meg a 3 napos ünnepet, hogy a francia és a világ kommunista szervezeteit egyesítse. Kapcsolataik révén Laurent-ék is felléptek a nanterre-i sátor kisszínpadán. És ha l'Huma, akkor sör, merguez, frites, kebab, zene, jó társaság és idén még az időjárás is velünk volt. Vasárnap délután beszédek utópista tervekkel, Marseillaise, Internacionálé és záró koncert. 

A Fête de l'Huma vége egyben a szezon végét is jelenti, mert ez az utolsó jelentősebb fesztivál, azt hiszem a Printemps de Bourges-zsal folytatjuk majd áprilisban.

Ha minden a terv szerint halad, akkor 2 hét múlva jelentkezem az utolsó szülinapi ajándékommal, ami ismét egy előrelépés a francia létemben :)


 Még szülinapi képek :
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.3920624168729.2144621.1073285556&type=3&l=133050afc7

the ugrás

Mozgalmas nyaram egyik meghatározó jelenete volt, amikor is egy férfivel a hátamon kiugrottam egy 4000m magasan köröző repülőszerkezetből. Na most már ha te ezt még nem próbáltad, akkor most figyejjé és akkor elmesélem, hogy hogyan zajlik ez az egész, meg hogy mit ne csinájjá úgy, mint én, ha nyugodtabban akarod végigélni ezt az egészet.

A miértről csak annyit, hogy ki nem akart még működő repülőből kiugrani ? Mert mi történhet. Az ilyenre azért jelentkezel, hogy saját magadon tapasztald, milyen az a szabadesés, egyébként szerintem fizika órákba ezt így simán be lehetne építeni, hogy akkor gyerekek ma a szabadesést vesszük. Esetleg, ha nagyon hülyék a kölykök, akkor x számú tanuló x-1 ernyővel ugorhatna, mint emlékszel még gyerekkorodból a hasonló játékra csak a földön meg székekkel. Na mármost, a szabadesés, az tart úgy 60másodpercig, 4000m-ről kb 1500m-ig, vagy ha nem nyílik az ernyő, akkor tovább is.

A helyszín Székesfehérvár, börgöndi repülőtér, megérkeztünk pisi, kaki, hányás, hogy fönt már ne kelljen sehonnan se üríteni. Hamarosan megjelent az égből pottyant Hetya és Micu, akik meleg fogadtatásban részesítettek és egyből orrom alá is dugtak egy papírt, melyben elfogadom, hogy életveszélyes műveletre készülök és kijelentem, hogy halálom esetén a család nem pereli be őket, földi vagyonomat pedig rájuk hagyom. Ezzel még úgy nem is volt gond, de hogy még inni se lehet felszállás előtt, na szóval ezen a ponton kicsit begurul az ember. Hetya mondta, hogy miattam ők sem tudtak előző este jól bekúrni, szóval ne járassam a kis szájamat és nagyon gyorsan firkáljam oda a nevemet. Ez meg is történt. Kaptam egy kezes-lábast, ami piros-fekete-koszosfehér színű volt. Ezt szóvá is tettem mert rohadtul nem passzolt a kék cipőmhöz, a ruha ami passzolt volna a cipőmhöz, az meg a repülőhöz -kék-fehér-piros- nem passzolt, szóval itt megint összezördültünk és akkor már kezdtek a kezeikkel agresszív mozdulatokat tenni irányomba, hogy vegyek vissza, mert a végén még kihajítanak a magasbúl. Aztán jött a Micu, akit én valamiért - nem direkt ám, nem ám - folyton Mucinak hívtam persze csak magamban, mert nehezen viselte volna, de én általában szoktam az embereket Mucinak hívni. Ő rám adta azt a hevederes micsodát, szépen beöltöztetett ez kicsit időigényes volt és akkor én úgy gondoltam, hogy mivel ilyen kis vicces gyerek vagyok, hogy akkor most megviccelem a Mucit  Micut. Mondom neki, hogy ez így tyű de fasza meg minden, de az úgy gáz-e, ha most még így dobnék egy sárgát. Micu elfehéredett, aztán átment vörösbe, majd megkérdezte: Most szívacc ?. Mondom: ja. Azt mondta, a fene a fajtádat ezért még fönt elszámolunk. Hű mondom, bassza meg tényleg kihajítanak. Akkor gyorsan még a helyszínen van pap meg ügyvéd, utolsó kenet meg végrendelet elrendezése, aztán meg is érkezett a kis gép, szép színei voltak neki, meg berregett is rendesen.

Betuszkoltak engem így a repülőgép utastérnek keresztelt részébe. Nagy volt a kényelem, mert még én is bevágtam folyton a fejem, ülés csak a pilótának járt, szóval így padlón ülve elindultunk az ég felé és akkor egy bizonyos magasságból elkezdték magyarázni, hogy az a pocsolya a Velenci-tó, az a másik ott meg a Balaton és akkor így elmélyülsz, hogy hű meg ha milyen szép is itten minden és akkor Micu rábasz a repülő oldalára, te meg összefosod magad, hogy mivan. Ő meg mondja, hogy akkor legközelebb, majd nem szórakozol velem. Ezt így eljátszotta még egyszer, na jól van, mondom a harmadik után vigyázzá, mert szájba váglak és kirugdoslak az ablakon. Azt mondja: jó, de akkor tényleg ernyő nélkül ugrol ám. A harmadik után tényleg szájba vágtam, de csak mi után földet értünk. Aztán úgy gondolta, hogy túl nagy a szám, hátba bökte a pilótát, hogy akkor húzzunk bele egy kicsit. Na hát akkor így átmentünk besenyeipéterbe és forogtunk, meg billegtünk meg minden ilyen. Én ezen így elkacarásztam, mert faszagyerek vagyok, de labilisabb idegzetűek fogadjanak szót szépen, meg úgy általában vasárnap a templomba keressék az égiek közelségét ne a felhők között.

Na aztán elkezdtek így visszaszámolgatni, hogy még 5 perc, más fél perc, készüjjé lelkileg meg ilyenek, majd 4005-6 méternél, akkor így elkezdtünk kiugrálni. Először egy szóló ugró, majd Hetya, aki kívülről kamerézott minket, aztán Micu meg én. Hát kérlekalássan ott állsz kint a repülőszárnyba kapaszkodva, a felhők, mint valami puhapárnák csalogatnak, és akkor érzed, hogy már nem érzed a repülőt, két felhő között egy lyukban meglátod a földet és akkor egy életre megjegyzed a szabadesés fogalmát. A szabadesés, az kérlekszépen olyan, hogy zuhansz lefelé, mint egy darab szar. Most ezt el lehet magyarázni gé-vel, meg gyorsulás, meg ilyen okosságok, de azé így saját testen tapasztalni egy kicsit más történet. Még Micu ott szaltózott, meg ilyesmik, lenyomott egy laza olimpiai gyakorlatot ott fönn a magosba vélem aztán átzuhantunk a felhő rétegen és egy ponton azt éreztem, hogy csatolgat, meg tözörög valamit, hű mondom bassza meg, ez most itten lecsatol magáról tényleg, én meg úgy hallok meg, hogy nem ettem még utoljára reggelire nutellás kenyeret.

 

látod, tényleg én voltam a sofőr

Hát aztán meg felrántott, hirtelen 0 lett a sebességem, úgy megálltam a levegőben, mint a rajzfilmekben a Tom&Jerry-ben vagy a farkas a Kengyelfutó gyalogkakukkban. Kiderült ám, hogy ez volt a pillanat, amikor kinyitottuk az ernyőt, aminek irányítását Micu rám is bízta. Elkezdtünk pörögni, forogni meg ilyenek, aztán leszállásnál átvette, de addig végig én "vezettem" és ez olyan rohadt jó érzés volt. Az ugrás alatt végig az előre megbeszélt pózokat kellett felvenni, leszállásnál is volt ilyen, de Micu úgy gondolta, velem inkább fut egyet, ahelyett, hogy szépen katonásan letenne, mint azt a normálisabb emberekkel szokás, persze erről nekem elfelejtett szólni, de mire az ernyő leért, mi már álltunk fel, én személy szerint indultam volna következő körre, ezt szóvá is tettem. Mondták: jó gyere máskor is, de ne hozzánk ! :)

Utána megkaptam a képeket, a videót küldték pár napra rá, még elpoénkodtunk egy kicsit, aztán indultam hazafelé és most már arra is spórolhatok, hogy jövőre letegyem az ejtőernyős vizsgámat...

Ha még akartok képeket nézegetni kattintsatok ide.

zanzásítva

Vasárnap este is van, már 1 hónapja szinte csak esik az eső, szóval úgy alakult, hogy akkor megfáztam. De azért írok, mert belegondolva úgy mélyebben a dolgokba, valószínűleg ez az utolsó bejegyzésem a nyári szünet előtt.

Június 12-én az utolsó harmadik színházi előadás is lezajlott, kb. 300 nézővel, akik nagyon lelkesen tapsoltak és nevettek. A színházi év hivatalosan május 31-én ért véget, így júniusban rögtön "osztálytalálkozókat" szerveztünk. Piknik az Eiffel-torony lábánál, az Invalidusoknál vagy egy vacsora a bárban, ahol minden szerdán a próbák után ittunk egyet. 25-én az "évzárón" kézhez kaptuk az előadások alatt készült felvételeket. A kamera gyakorlattal együtt így már kisebb gyűjteményem van, még az Amazon-on nincsenek fent, de majd jön az is :D Apropó kamera gyakorlat... A múlt héten volt szerencsém ismét részt venni egy ilyen gyakorlaton, ám ez komolyabb hangvételű volt, már ami a felkészítést illeti. Alexander-technika, testünk reakciói, kommunikáció a partnereinkkel. A hab a tortán az volt, hogy ezúttal profikkal játszhattunk (A Roumanoff színtársulat tagjai) . 

színészek és a stáb

 Két csoporttársammal és barátommal (Joaquim és Caroline) korábban már volt alkalmunk látni őket a színpadon, klasszikusokat, Molière-t, Shakespeare-t játszanak. 3 fantasztikus napot töltöttünk velük, a hét zárásaként, pedig VIP meghívottakként elmentünk megnézni őket Versailles-ban, ahol a Molière hónap záróestjeként a Nők iskoláját adták elő. Még azzal is megtiszteltek minket, hogy velük vacsorázhattunk és megnézhettük a próbát. A következő szezon összes előadását pedig ingyen nézhetjük meg. Az, hogy ez megtörténhetett fantasztikus véletlenek sorozata. Év elején ugyanis egy keddenként sokáig tartó matek óra miatt csoportot kellett váltanom, így kerültem össze és ismerkedtem meg Caroline-nal és Joaquim-mal. Ők ismertették meg velem a Roumanoff társulatot, együtt forgattunk a kamera gyakorlatokon és nekik köszönhetően nem nélkülöznöm a színházat egész nyáron. Hogy miért, arról majd később, talán ősszel írok, ha kicsit konkretizálódtak már a tervek. Meg a véletlenekről is tudnék írni vagy sors vagy minek is nevezzem.

3 nap múlva, szerdán pedig közel 8 hónap után végzek a mekiben. Még néhány állásinterjú és egyéb előkészületet szeptemberre és akkor kicsit lassítok a tempón. Végre visszakapom a hétvégéket és az ünnepnapokat és kipihenhetem a fáradalmakat Normandiában, Olaszországban és egy tandemugrással Magyarországon.

Kedves Olvasó köszönöm, hogy újabb évet töltöttél velem, tudom egyre ritkábban írok, de a havi 1 bejegyzésnél többet nem is tudok ígérni. Az a vége is kicsit összecsapott lett, rengeteg dolog kimaradt belőle, a jövőben majd igyekszem feljegyezni mindent, hogy ne maradjon ki semmi.

Mindenkinek szép nyarat! - mondjuk itt Párizsban télből gyakorlatilag átmentünk az őszbe...

emmenez-moi

5 hónap munka, 14 színész, 23 sketch, 80 perc, 150 néző, 1 örök élmény.
Május 29-én sor került első színházi előadásomra a Théatre Adyarban. Csak egy idézetet szeretnék megosztani, és hamarosan képeket és az előadásról készült filmet.
"I think that making people smile and taking them out of their problems for an hour or two is a wonderful way to spend a life."
Robert Wagner about being an actor

very bad trip

Az esküvőt természetesen leány- és legénybúcsú előzte meg. A lejányok Lille-ben, a legények Párizsban búcsúztatták el a házasulandókat. A programok között lufiborotválás, óvszerárusítás, lisztben szájjal ajándék keresés, fordítva evés (desszerttel kezdve, majd sajt, főétel, előétel, aperitif), vízipisztollyal járókelők locsolása. Szerencsénk volt egy tűzöltő állomásra is ellátogatni, ahol sörrel fogadtak bennünket. Végül este Lille központjában egy bárban múlattuk az időt. A fiúk programjai között többek között go-kartoz, ivás, óvszerárulás szerepelt.
A menyasszony katicának, a vőlegény rabnak volt beöltözve egész nap.
Képek hamarosan !

Moi Président... *

A bourges-i fesztivált megelőző hétvégén került sor az elnökválasztások első fordulójára. A szocialisták esélyes jelöltje Hollande, a szavazatok 28%-át nyerte el, mögötte a korábbi elnök Sarkozy 27%, a szélsőjobbikos Marine Le Pin pedig ijesztően sok 18%-ot kapott. A második fordulóba így Hollande és Sarkozy jutott tovább. A két forduló között 2 hét telt el, a vasárnapi 2. fordulót pedig megelőzte szerda este egy ún. hagyományos vita a két jelölt között. Ez a vita már nem befolyásolta döntően a végső eredményeket, de rávilágított Hollande szakavatatlanságára, aki mindennek ellenére 51%-kal megnyerte a választásokat.

 

Sarkozy vesztét minden bizonnyal a krízis és az emiatt hozott megszorító intézkedések okozták. Emellett a média is Hollande-nak dolgozott, aki így gyakorlatilag kampány nélkül nyert. Aggodalmakra adhat okot az is, hogy soha nem volt miniszter, a kampány során pedig számos alkalommal ellentmondásba került saját magával. Ígéretei természetesen szebb világot ígérnek, de a válságnak még közel sincs vége, így intézkedései még inkább alááshatják az ország gazdaságát. Külügyi politikája ha lehet, még rosszabb. Angela Merkel például hallani sem akar az újra tárgyalásokról, Obama is jobb kapcsolatot ápolt Sarkozyvel, emellett nem hogy korlátozná, növelni akarja a bevándorlók számát. Ez csak azért gond, mert főleg az észak-afrikai bevándorlók jelentős százaléka nem tanulmányokat folytatni jön, vagy dolgozni, hanem pusztán kényelmesen el akar élni az állam terhein. Nyilván Sarkozy is csinált hülyeségeket és a választók nem Hollande-ra, hanem Sarkozy ellen akartak szavazni. Talán, ha 1 éve DSK-nak nem lett volna a Sofiteles botránya, ő került volna szembe Sarkozy-vel és becslések szerint nyert is volna. 

Sarkozy és Hollande

Hollande hivatalosan még be sem költözött az elnöki palotába, a humoristák máris számos paródiát készítettek róla. A humor tárgya, hogy Hollande-ot egy naiv embernek állítják be, aki fel sem fogja, hogy ő az elnök. Hercegnőnek tényleg jobban elmenne, mert nyílvános megjelenésein eddig csak integetni meg mosolyogni láttuk...

Mindenki érdekében azért szorítok, hogy a következő 5 évben legalább rosszabb ne legyen, mint az elmúlt években.

*Én az elnök - utalás a május 2-i vitára, amikor is Hollande 16-szor ismételte el ezt, újabb kifigurázásokra adva okot

printemps de bourges 2.0

1 évnyi várakozás után ismét eljött április és ezzel együtt a Bourges Tavaszfesztivál is. Idén külföldi megerősítéssel, Krisztivel és Nórival indultam útnak. A vonaton JF és Antoine is csatlakoztak hozzánk. Annak rendje és módja szerint, a 2 órás vonatút után Bourges-ba érkezve már nem voltunk szomjasak. Ez az állapot aztán a további 3 napon is így maradt. Hogy az egészséges életmódnak adjunk még egy pofont, indokolatlan mennyiségű sült krumplit, merguezt és churros-t fogyasztottunk a hétvége folyamán. Számos koncerten érdekfeszültünk, táncoltunk és énekeltük, hogy "otra noche otra". Szombat délután még egy katonai megemlékezésre is elmentünk Damien jóvoltából.

meanwhile in paris

Újabb hosszú hallgatásomnak több oka is van.  Szerencsére csak jó hírekkel szolgálhatok.

Mekiben előléptettek formatrice-szá, azaz ezentúl én fogom betanítani az újakat, besegítek a managereknek, felügyelem a rám bízott részleg működését (kassza vagy konyha),  ezen kívül a menő fekete pólómat kakibarnára kell cserélnem.

Színház terén is pezseg az élet. A csütörtöki tanárom felajánlotta, hogy akit érdekel, csatlakozhat a 9 órás csoporthoz, mivel elég kevesen vannak, és jól jönne egy kis vérfrissítés. Így hát csütörtök esténként immár 4 órán át élvezem a színjátszás örömeit.

Az elmúlt héten pedig rekordot is döntöttem, közel 26 órát töltve a színjátszás és forgatás jegyében. Kedden, improvizációs meccsen vettem részt, aminek meglepő módon a lényege az improvizáció. 3-4 fős csapatok vannak, a színpadra lépéskor mindenki húz egy a közönség által írt szót és egy a szervezők által megadott előadásmódot. 30 másodperc felkészülés után 1 perc áll a versenyzők rendelkezésére, hogy egy csattanóval záruló történetet előadjanak. Minden második csoport után a közönség kézfeltétellel szavazz.

Szerdán és csütörtökön szokásos színjátszó, pénteken pedig próba a hétvégi kamera gyakorlatra, amire két hete iratkoztam fel. 2 héttel a gyakorlat előtt volt egy találkozónk a rendezővel, aki ezután személyre szabott jeleneteket írt nekünk, melyeket 2-3 nappal a gyakorlat előtt kaptunk meg. Szombaton reggel bemelegítés, délután próbafelvételek, vasárnap egész nap forgatás profi operatőrökkel és hangmérnökkel. Egy igazi élmény volt ez a két nap, a csapat nagyon keményen dolgozott, bár a munka nehezebb része a technikusokra és nem a színészekre hárult. Egy-egy 3-4 perces jelenet felvétele legalább fél órába telt, de az egyik jelenetemen közel 2 órán át dolgoztunk. Vasárnap este elégedetten, élményekkel tele hagytuk el a stúdiót.

Hétfő este a színházi hét lezárásául néhány csoporttársammal elmentünk megnézni a Hamletet, a Roumanoff Társulat előadásában. A társulat egyik tagja az iskolánk és a produkciós iroda igazgatónője, így esett meg az, hogy viszont láttuk az operatőröket, akik felvételt készítettek az előadásból.

A gyakorlaton készült videók kb. 3 hét múlva készülnek el, akkor majd feliratozva elérhetőek lesznek, ahogy a „making of” videók és képek is.

Hamarosan HD minőségben is!

 

McDora ismét színrelép

Február alig köszöntött be, amikor érkezett egy e-mail a színsuliból, hogy két másik csoport is meghallgatást tart. Mivel egy időben és egy helyen voltak, mindkettőt megpróbáltam és örömmel jelenthetem, hogy ezentúl a szerda estéim is a színjátszás jegyében telnek. Ennek a csoportnak van az a nagyszerű szokása, hogy minden próba után inni mennek. Ez csak akkor okozott gondot, amikor másnap a szemészetre kellett menjek, és az orvos megkérdezte, hogy élesen látom-e a falon a betűket. Doktornő, magát sem látom tisztán, pedig itt ül előttem... gondoltam magamban, de a számat nem mertem kinyitni, nem akartam falra festeni a vörösbort...

Egyik szombat este a Champs-Elysée-n található Théatre Marigny-ben voltam egy krimit megnézni. A darab vicces és izgalmas volt. Kiderült, hogy a színházban ültető van, akinek borravalót kell adni. Az emberek nem öltöznek ki a színházhoz és nem úgy tapsolják vissza a színészeket a darab végén mint Kelet-Európában.

McDo-éknál zajlik az élet. Felmerült az esetleges előléptetésem formatrice-szá, ezért gyorsan megtanítottak mindenre, amit még nem tudtam a mekivel kapcsolatban. Most már mindent tudok, csak hivatalossá kell tenni és képezhetem az újakat :D

Akkor néhány friss eset:

Bejön csávókám, pultra kipakolja az aprópénzt, elrendezi, mint kaszinóban a zsetonokat, rám néz, hogy rendeljen, erre én:
- all in monsieur ?

Sajnos nem pókerjátékos volt, szóval nem vágta egyből :D

Másik, nem tudom, hogy süket volt, vagy csak fogyatékos, de megállt úgy ott a pult előtt, és nézett rám. Köszönök, kérdezem, mit adhatok. Nem válaszol. Hangosabban újrapróbálom, hátha nem hallotta, továbbra sincs válasz. Mondom neki, telepátiában, nem vagyok erős, úgyhogy mondja nyugodtan. Semmi. Gondoltam, ha most neki ez jól esik, akkor maradjon így, felveszem más rendelését. Amikor elfordultam, akkor elhadart egy "hamburger-frites-emporter"-t.

Egy vasárnap bejön egy nő, hogy ő húst enne. Hát mondom kis anyám, jó helyen jársz, de ha kicsit leszűkítenéd a kört... :D
Monsieur meg sok ketchup-ot akart, odaadtam neki egy egész dobozzal. Kicsit úgy leblokkolt, hogy most mi van, adtam neki pár másodpercet, aztán mondtam, na jó nem, viccelek, kapsz egy tasakot aztán oszd be :D
Igazából le kéne írnom egyből, hogy ne felejtsem el. Ja igen, egy hölgy kért egy wrap natúrt, rákérdeztem, szósz nélkül, saláta nélkül ? Erre, hát igazából csak a húst kérem, semmi mást nem. Tudom, hogy még volt egy rendelés, amire mondtuk is, hogy TOP 5, talán hamburger hús nélkül vagy valami ilyesmi szintű.
A fejleményekről hamarosan...

McDora jelentkezik

McDonalds-os karrierem, avagy tényleg leköpik-e a krumplikat és egyéb történetek...

Az úgy volt, hogy szegény párizsi diákként tengettem kis életem, amikor eljött az idő, hogy valamilyen tevékenységet folytassak, ami valamilyen szinten állandó pénzforrást jelent. A kör hamar leszűkült és november végén egy McDonalds állásinterjún találtam magam, 3 nap múlva pedig már M betűvel hímzett pólóban köpködtem bőszen a sült krumplikra, a beavatási ceremónia keretében. Ne aggódjanak a McDo-ba járok, csak viccelek, de azért nem túlzás, hogy vannak napok, amikor az anyagcsere végtermékeimmel is megízesítettem volna egy két adagot, de ezzel úgy döntöttem az utolsó munkanapomig várok. Aki viszont rendszeres vendége a mekinek, az írjon egy kommentet, hogy törölhessem a facebookról, meg úgy az életemből általában :D

Kezdem akkor az elején. Kezdők kb. 4-5 napig gyakorlatilag csak és kizárólag krumpliznak, amit a továbbiakban frites-nek fogok hívni, mert én így szoktam meg és ez rövidebb is. Szóval majd egy hét frites aztán kiképzés a kasszában. Nos, ha az első napokban arra vágytál, hogy mást is csinálhass, mint frites, akkor a kassza után azt kívánod, bárcsak még a frites poszton lehetnél. Be careful what you wish for. Szóval először is meg kell tanulni a menüt, mert ugye jó állampolgárként annak előtte sosem jártunk ilyen műanyagot élelmiszerként eladó nagyüzemben. 2-3 nap és beletanul az ember, 2-3 hét és azt is megtanulja, hogy mi hol van, még úgy is, ha minden nap máshova pakolják. Amihez viszont egy élet is kevés, az megérteni, elfogadni és megtanulni elviselni a társadalom szerencsére igen szűk rétegét, aminek tagjait a köznyelv és a nép egyszerűen csak a hülye szóval illet.

A kedvenc kategóriám - és remélem érezzük az iróniát - csávó besétál odadob egy 10 euróst a pultra.

- Kávé. Pohár víz.

Köszönni meg a nénikéd fog ? Kutyámmal is szebben beszélek, jó vele mindenkinél szebben beszélek, de most nem ez a lényeg. Szóval én ezért keljek fel hajnalban és ácsingózzak ott buggyantan vigyorogva egész délelőtt, hogy ilyen holdkóros alakok tőmondatokban elböfögjék, amit akarnak. Szerencsére én jó arc vagyok, szóval nem azzal kezdtem, hogy te is a kerted művelted, nem magadat, hanem fogtam kezébe nyomtam a 10-est, és elmagyaráztam, hogy ha bármit is akar, akkor szépen hangosan köszön, a mondatok végén kéremet mondd, és ha kiszolgáltam, akkor meg egy mercit és egy au revoir-t. Úgy tűnt szegényt kitérítettem a pályáról, mert elég nehezen kaparta össze magát. Én tényleg laza voltam, mert emberünk legalább negyedszer jött be így reggel, de úgy gondoltam itt az ideje a tettek mezejére lépni. Majd legközelebb kiderül, hogy sikeres voltam-e. A szomorú, hogy nem is túristák, mert ők mondják bonjour, merci, au revoir. ha kell ha nem, ha már megtanulták ezt a 3 szót, hanem az algírek (? hogy hívják őket a magyarban sosem tudom) meg a tunéziaik (? és őket ? ), meg úgy általában az egész észak-afrikai népség - délebre más sokkal udvariasabbak meg rendesebbek. Távol álljon tőlem mindenféle rasszizmus, de ez egyszerűen így van. A franciák csak úgy hülyék a maguk módján, de legalább udvariasak.

Na, aztán ha már rendelünk... Az idea az valahogy így néz ki:

Bemegyek, hangosan köszönök, kérek szépen menu normal/maxi "szendvics neve" avec frites/potatoes et coke/fanta/sprite stb. Azaz, hogy normal vagy maxi menü és mi legyen a menüben. Persze az emberek 70-80% nem mondja és mindenre rá kell kérdezni, mert nekünk nem egyértelmű, hogy Jean-Pierrenek potatoes-fanta kell és nem frites-coka, ami az alapértelmezett. Ez még a kisebb gond, azért fizetnek, hogy kiszolgáljuk a népek, és ez ezzel jár. A nagyobb, hogy az emberek nem tudják mi, micsoda. Így arra jutottam, hogy igencsak tisztába kell tenni a dolgokat.

• Menük

Menu Best of:

1 szendvics + 1 közepes frites/potatoes + 1 közepes ital

Menu Maxi Best of

1 szendvics + 1 nagy frites/potatoes + 1 nagy ital

Menu Golden

1 menu maxi best of + 1 cheeseburger/4 db McNuggets

Menu Doublet

2 szendvics + 1 nagy frites/potatoes + 1 nagy ital

Happy Meal

És akkor jönnek a vasárnapi apukák és benyögik, hogy nekik egy Happy Meal kell és ezzel el van intézve. De mi megint csak jó arcok vagyunk és választási lehetőséget adunk. A menüben 5 féle szendvics, 2 féle köret, 4 féle desszert és 8 féle ital közül lehet választani - ha jól számoltam. Tőlem talán szokatlan módon a negatív oldalt mutatom csak, de a jókat a végére hagyom.

Ha pedig a fentiek közül bármelyiket elvitelre kérjük, azt jelezzük, és nem várjuk meg és nézzük végig, amig tálcára mindent felpakolunk, hogy a kedves vendég úgy megjegyezze, hogy "ja, ez egyébként elvitelre lesz"

• Mit takar az open ?

8.30-kor kezdünk, 9-kor nyitunk, addig elkezdjük feltölteni szépen sorban a dolgokat. Először is kávés poharak, cukor, tea, csoki, sütik a reggelihez. Nyitás után meg apránként a többi, szívószál, a többi pohár, szatyrok, szószok stb... 11-kor átállunk a szendvicsekre.

• TOP 5 kérés

1. viszi a pálmát BigMac hús nélkül :D

2. hasonló DoubleCheesburger sajt nélkül

3. egy közepes gobelet - műanyag pohár - jég kocka ital nélkül. Mer' az oké, hogy kóla jég nélkül, de fordítva... mondjuk ez január elsején volt

4. egy üres krumplis tasak

5. HappyMeal játék nélkül

• Managerek

Igencsak nincsenek összhangban. Szerencsére az én mentorom, aki betanított mindre, jó arc, kedves, van humorérzéke és bocsánatot kér, ha éppen nekem kell kitakarítanom a wc-t. Egyébként külsős, mastere van, így betartja és betartatja a szabályokat. A feltörekvők lazábbak. Egyikük például elég lazán veszi a dolgokat, és ez most nem elrettentés, meg poénkodás, mint hogy leköpjük a szendvicseket - mert ugye nem ? :D - de láttam már pár napja lejárt kenyeret a konyhába vinni. Oké, fagyasztva volt, kenyér, semmi baja, de legközelebb a hús lesz, mert csak tegnap járt le, meg a múlt héten stb. Aztán, ugyanez, amikor ellenőr volt, akkor ne hagyjuk a kartonokat a földön, hanem műanyag raklapra tegyük rá, mindenen legyen rajta, hogy meddig jó. Aztán 1 óra múlva ellenőr elment, akkor már kartont odarakhattuk, ahova kedvünk tartotta. Szintén ő az, akinek nem igazán van humorérzéke, nem ad engedélyt a magánvélemények kinyilvánítására, ha azok különböznek az övéitől. Mellesleg román származású, szóval hajlok rá, hogy Ceausescu-hoz valamiféle rokoni szálakfűzhetik.

Persze szerencsére vannak jó arcok, különben már mindannyian főbe lőttük volna magunkat, egymást és a vendégeket. Ők megértik, hogy mi nem kedvtelésből vagyunk ott, leszólják az előttük lévő hülyét - mert ők ugye velünk ellentétben megtehetik, és sokszor ki is mondják, amit nekünk nem lehet, viccelődnek, megkérdezik jól vagyunk-e, a visszajárókkal már komplett párbeszédeket lehet összehozni, ha van idő a beszélgetésre.

A másik, hogy nagyon jó a csapat. A humorérzék szerintem nagyon fontos az élet minden területén, és a mi kis román managerünket kivéve szerencsére mindenki vevő a humorra. Például igazgatónő és egyik équipier - a mindenesek, szóval így hívnak minket - beszélgetnek a frites-nél, nekem meg kellett egy közepes frites, odaszólok, hogy légyszi egy közepes frites lesz, köszi. Erre igazgatónő visszaszól, nem látod, hogy épp  beszélgetünk ? - természetesen nevetve. Aztán vannak most nálunk ilyen formateur-ök, akik képeznek minket, hogy legyünk hatékonyak, ez a következő lépcső az équipier után. Szóval ha jól tudom équipier, formateur, manager, aszisztens és igazgató. Ők besegítenek és közben javítják, ha valamit rosszul csinálunk, és annyira rosszul, hogy az már fáj. De ilyen nincs, mert mi jók vagyunk. Na már most én kasszában voltam, és megkértem egy ilyen formateurt, hogy hozzon már legyen szíves deluxe szószt, mert nincs több elől. Tíz perc múlva látom szósz sehol, ő meg ott beszélget igazgatónővel, odamentem és elmagyaráztam neki, hogy ide nem melegedni, meg beszélgetni járunk, és ha tényleg szeretne hamarosan manager lenni, akkor 1 percen belül deluxe szósz elől van, ő pedig kasszában és munka van. Ott helyben megajánlották a formateur, manager és igazgatói posztot :D Így piszkálódunk, amikor gyűjtjük be a krumplit, szendvicseket, akkor az adott poszton lévők mindig be-be szólnak ezt-azt, mi meg következő körben visszaszólunk, aztán rush után együtt eszünk lent a mi saját étkezőnkben és együtt szidjuk a társadalom egy igen szűk rétegét...

színház az egész világ

Színjátszón az újév végre elhozta a várt szerepeket. Egy felolvasó próba után kiosztottuk a szerepeket.

Az egyik egy Ulrike Meinhof monológ. Magyarországon Én kiáltok, Ulrike címmel játsszák/játszották.

Ulrike Meinhof egy német kommunista terrorista, újságíró. Merényletben való részvételért, gyilkosságért és gyilkossági kísérletért ítélték börtönbüntetésre. Elfogása után 4 évvel 1976-ban cellájában felakasztva találták.

Ulrike Meinhof wikipédia

A másik egy házaspárról szól. A feleség háztartásbeli, a maga kis szokásos napi teendőivel. A férj ügyvezető igazgató, aki egyszer csak munkanélküliként otthon találja magát. A feleségnek így a férj jelenlétével, a férjnek pedig a büszkeségével kell megküzdenie. Mindez olyan problémák olt alakot, mint hogy ki vigye ki a szemetet. Végül pszichológusnál kötnek ki és egy 8 hónapos terápián vesznek részt. A darab az utolsó terápiát mutatja be. A darab címe La Grosse Vache - azaz A nagy tehén. Talán nem kell részletezzem, hogy ez kinek a szájából hangzik el.

A fentieken kívül valószínűleg bemutatásra kerül Albert Camus - A közöny című regényéből készült 5 perces részlet is.

Előadás(ok) valamikor május-júniusban.

párizsban hózik

Magyarországról olvasva ez biztos semmiségnek tűnik, de mivel itt elég ritka dolog a hó, és Magyarországon 10 napig hiába vártam, hogy essen csak egy kicsi, vasárnap reggel munkába menet nagy örömmel töltött el, hogy minden hófehér volt. A hónak köszönhetően pedig McDo is nyugis volt, és azon kevés napok egyikét élhettük át, amikor 13.30-kor üres volt az étterem. Legutóbb karácsonykor volt ilyen. Szóval én nagyon örülnék egy ilyen laza 30-40 cm-es hórétegnek, ami Párizsban is tartósan megmarad - sajnos a vasárnapi 2-3 óra után visszavonulót fújt, Nanterreben viszont nem olvadt még el - és lenne egy nyugodt hetünk.

A képek a Parc André Malraux-ban készültek. Még sosem láttam ennyire üresnek és elhagyatottnak. Itt ugyanis mindegy, hogy hajnali 4, dél, vagy este 11 van, valaki mindig fut. A franciák általában mindig futnak, mindenki és mindenhol. Ezen a vasárnap reggelen viszont csak én voltam meg a hó. 

üres a park

senki nem taposta még le a havat

vizsgaidőszak és azon túl

Január első két hete a vizsgák jegyében telt. 6 tárgyból 6 írásbeli vizsga volt. A feladatok többnyire korrektek voltak, de a vártnál nehezebbek. A fizikát külön lapon kell említeni, ugyanis a feladatsorral köszönő viszonyban sem volt. Az eredmények is engem igazolnak, IS1 16,5-tel top 10-es vagyok. PF1 12, LM1 11,295, fizika bukta. matek 10, IF1 még nem ismert. A jegyek egyelőre tájékoztató jellegűek, az esetleges tárgyak közötti kompenzáció miatt még változhatnak.

A vizsgák után 1 hétig a McDo rabja voltam, előre is ledolgozva a hiányzást, majd január 20-án elrepültem Magyarországra. A gép késett egy órát, majd mikor végre elindultunk volna,  10 métert sem tettünk meg, mikor a pilóta bejelentette, hogy egy ajtót rosszul csuktak be és vissza kell menjünk kiindulási helyzetbe. A továbbiakban zökkenő mentesen zajlott az út, este pedig már a régi cimborákkal tettük, amit rég nem látott barátok tehetnek vendéglátó egységekben. Ezen esemény 10 napos tartózkodásom visszatérő jelenete volt.

A családot kiettem a vagyonából, meglátogattam kedvenc fogorvosom és egykori iskolám. Sok időt töltöttem Domival és Goldival.

29-én jöttem vissza és másnap már kezdődött/folytatódott minden. Az új tárgyaimról hamarosan írok, amint minden órán túl leszek.