McDonalds-os karrierem, avagy tényleg leköpik-e a krumplikat és egyéb történetek...
Az úgy volt, hogy szegény párizsi diákként tengettem kis életem, amikor eljött az idő, hogy valamilyen tevékenységet folytassak, ami valamilyen szinten állandó pénzforrást jelent. A kör hamar leszűkült és november végén egy McDonalds állásinterjún találtam magam, 3 nap múlva pedig már M betűvel hímzett pólóban köpködtem bőszen a sült krumplikra, a beavatási ceremónia keretében. Ne aggódjanak a McDo-ba járok, csak viccelek, de azért nem túlzás, hogy vannak napok, amikor az anyagcsere végtermékeimmel is megízesítettem volna egy két adagot, de ezzel úgy döntöttem az utolsó munkanapomig várok. Aki viszont rendszeres vendége a mekinek, az írjon egy kommentet, hogy törölhessem a facebookról, meg úgy az életemből általában :D
Kezdem akkor az elején. Kezdők kb. 4-5 napig gyakorlatilag csak és kizárólag krumpliznak, amit a továbbiakban frites-nek fogok hívni, mert én így szoktam meg és ez rövidebb is. Szóval majd egy hét frites aztán kiképzés a kasszában. Nos, ha az első napokban arra vágytál, hogy mást is csinálhass, mint frites, akkor a kassza után azt kívánod, bárcsak még a frites poszton lehetnél. Be careful what you wish for. Szóval először is meg kell tanulni a menüt, mert ugye jó állampolgárként annak előtte sosem jártunk ilyen műanyagot élelmiszerként eladó nagyüzemben. 2-3 nap és beletanul az ember, 2-3 hét és azt is megtanulja, hogy mi hol van, még úgy is, ha minden nap máshova pakolják. Amihez viszont egy élet is kevés, az megérteni, elfogadni és megtanulni elviselni a társadalom szerencsére igen szűk rétegét, aminek tagjait a köznyelv és a nép egyszerűen csak a hülye szóval illet.
A kedvenc kategóriám - és remélem érezzük az iróniát - csávó besétál odadob egy 10 euróst a pultra.
- Kávé. Pohár víz.
Köszönni meg a nénikéd fog ? Kutyámmal is szebben beszélek, jó vele mindenkinél szebben beszélek, de most nem ez a lényeg. Szóval én ezért keljek fel hajnalban és ácsingózzak ott buggyantan vigyorogva egész délelőtt, hogy ilyen holdkóros alakok tőmondatokban elböfögjék, amit akarnak. Szerencsére én jó arc vagyok, szóval nem azzal kezdtem, hogy te is a kerted művelted, nem magadat, hanem fogtam kezébe nyomtam a 10-est, és elmagyaráztam, hogy ha bármit is akar, akkor szépen hangosan köszön, a mondatok végén kéremet mondd, és ha kiszolgáltam, akkor meg egy mercit és egy au revoir-t. Úgy tűnt szegényt kitérítettem a pályáról, mert elég nehezen kaparta össze magát. Én tényleg laza voltam, mert emberünk legalább negyedszer jött be így reggel, de úgy gondoltam itt az ideje a tettek mezejére lépni. Majd legközelebb kiderül, hogy sikeres voltam-e. A szomorú, hogy nem is túristák, mert ők mondják bonjour, merci, au revoir. ha kell ha nem, ha már megtanulták ezt a 3 szót, hanem az algírek (? hogy hívják őket a magyarban sosem tudom) meg a tunéziaik (? és őket ? ), meg úgy általában az egész észak-afrikai népség - délebre más sokkal udvariasabbak meg rendesebbek. Távol álljon tőlem mindenféle rasszizmus, de ez egyszerűen így van. A franciák csak úgy hülyék a maguk módján, de legalább udvariasak.
Na, aztán ha már rendelünk... Az idea az valahogy így néz ki:
Bemegyek, hangosan köszönök, kérek szépen menu normal/maxi "szendvics neve" avec frites/potatoes et coke/fanta/sprite stb. Azaz, hogy normal vagy maxi menü és mi legyen a menüben. Persze az emberek 70-80% nem mondja és mindenre rá kell kérdezni, mert nekünk nem egyértelmű, hogy Jean-Pierrenek potatoes-fanta kell és nem frites-coka, ami az alapértelmezett. Ez még a kisebb gond, azért fizetnek, hogy kiszolgáljuk a népek, és ez ezzel jár. A nagyobb, hogy az emberek nem tudják mi, micsoda. Így arra jutottam, hogy igencsak tisztába kell tenni a dolgokat.
- Menük
Menu Best of:
1 szendvics + 1 közepes frites/potatoes + 1 közepes ital
Menu Maxi Best of
1 szendvics + 1 nagy frites/potatoes + 1 nagy ital
Menu Golden
1 menu maxi best of + 1 cheeseburger/4 db McNuggets
Menu Doublet
2 szendvics + 1 nagy frites/potatoes + 1 nagy ital
Happy Meal
És akkor jönnek a vasárnapi apukák és benyögik, hogy nekik egy Happy Meal kell és ezzel el van intézve. De mi megint csak jó arcok vagyunk és választási lehetőséget adunk. A menüben 5 féle szendvics, 2 féle köret, 4 féle desszert és 8 féle ital közül lehet választani - ha jól számoltam. Tőlem talán szokatlan módon a negatív oldalt mutatom csak, de a jókat a végére hagyom.
Ha pedig a fentiek közül bármelyiket elvitelre kérjük, azt jelezzük, és nem várjuk meg és nézzük végig, amig tálcára mindent felpakolunk, hogy a kedves vendég úgy megjegyezze, hogy "ja, ez egyébként elvitelre lesz"
- Mit takar az open ?
8.30-kor kezdünk, 9-kor nyitunk, addig elkezdjük feltölteni szépen sorban a dolgokat. Először is kávés poharak, cukor, tea, csoki, sütik a reggelihez. Nyitás után meg apránként a többi, szívószál, a többi pohár, szatyrok, szószok stb... 11-kor átállunk a szendvicsekre.
- TOP 5 kérés
1. viszi a pálmát BigMac hús nélkül :D
2. hasonló DoubleCheesburger sajt nélkül
3. egy közepes gobelet - műanyag pohár - jég kocka ital nélkül. Mer' az oké, hogy kóla jég nélkül, de fordítva... mondjuk ez január elsején volt
4. egy üres krumplis tasak
5. HappyMeal játék nélkül
- Managerek
Igencsak nincsenek összhangban. Szerencsére az én mentorom, aki betanított mindre, jó arc, kedves, van humorérzéke és bocsánatot kér, ha éppen nekem kell kitakarítanom a wc-t. Egyébként külsős, mastere van, így betartja és betartatja a szabályokat. A feltörekvők lazábbak. Egyikük például elég lazán veszi a dolgokat, és ez most nem elrettentés, meg poénkodás, mint hogy leköpjük a szendvicseket - mert ugye nem ? :D - de láttam már pár napja lejárt kenyeret a konyhába vinni. Oké, fagyasztva volt, kenyér, semmi baja, de legközelebb a hús lesz, mert csak tegnap járt le, meg a múlt héten stb. Aztán, ugyanez, amikor ellenőr volt, akkor ne hagyjuk a kartonokat a földön, hanem műanyag raklapra tegyük rá, mindenen legyen rajta, hogy meddig jó. Aztán 1 óra múlva ellenőr elment, akkor már kartont odarakhattuk, ahova kedvünk tartotta. Szintén ő az, akinek nem igazán van humorérzéke, nem ad engedélyt a magánvélemények kinyilvánítására, ha azok különböznek az övéitől. Mellesleg román származású, szóval hajlok rá, hogy Ceausescu-hoz valamiféle rokoni szálakfűzhetik.
Persze szerencsére vannak jó arcok, különben már mindannyian főbe lőttük volna magunkat, egymást és a vendégeket. Ők megértik, hogy mi nem kedvtelésből vagyunk ott, leszólják az előttük lévő hülyét - mert ők ugye velünk ellentétben megtehetik, és sokszor ki is mondják, amit nekünk nem lehet, viccelődnek, megkérdezik jól vagyunk-e, a visszajárókkal már komplett párbeszédeket lehet összehozni, ha van idő a beszélgetésre.
A másik, hogy nagyon jó a csapat. A humorérzék szerintem nagyon fontos az élet minden területén, és a mi kis román managerünket kivéve szerencsére mindenki vevő a humorra. Például igazgatónő és egyik équipier - a mindenesek, szóval így hívnak minket - beszélgetnek a frites-nél, nekem meg kellett egy közepes frites, odaszólok, hogy légyszi egy közepes frites lesz, köszi. Erre igazgatónő visszaszól, nem látod, hogy épp beszélgetünk ? - természetesen nevetve. Aztán vannak most nálunk ilyen formateur-ök, akik képeznek minket, hogy legyünk hatékonyak, ez a következő lépcső az équipier után. Szóval ha jól tudom équipier, formateur, manager, aszisztens és igazgató. Ők besegítenek és közben javítják, ha valamit rosszul csinálunk, és annyira rosszul, hogy az már fáj. De ilyen nincs, mert mi jók vagyunk. Na már most én kasszában voltam, és megkértem egy ilyen formateurt, hogy hozzon már legyen szíves deluxe szószt, mert nincs több elől. Tíz perc múlva látom szósz sehol, ő meg ott beszélget igazgatónővel, odamentem és elmagyaráztam neki, hogy ide nem melegedni, meg beszélgetni járunk, és ha tényleg szeretne hamarosan manager lenni, akkor 1 percen belül deluxe szósz elől van, ő pedig kasszában és munka van. Ott helyben megajánlották a formateur, manager és igazgatói posztot :D Így piszkálódunk, amikor gyűjtjük be a krumplit, szendvicseket, akkor az adott poszton lévők mindig be-be szólnak ezt-azt, mi meg következő körben visszaszólunk, aztán rush után együtt eszünk lent a mi saját étkezőnkben és együtt szidjuk a társadalom egy igen szűk rétegét...
