Vasárnap este is van, már 1 hónapja szinte csak esik az eső, szóval úgy alakult, hogy akkor megfáztam. De azért írok, mert belegondolva úgy mélyebben a dolgokba, valószínűleg ez az utolsó bejegyzésem a nyári szünet előtt.
Június 12-én az utolsó harmadik színházi előadás is lezajlott, kb. 300 nézővel, akik nagyon lelkesen tapsoltak és nevettek. A színházi év hivatalosan május 31-én ért véget, így júniusban rögtön "osztálytalálkozókat" szerveztünk. Piknik az Eiffel-torony lábánál, az Invalidusoknál vagy egy vacsora a bárban, ahol minden szerdán a próbák után ittunk egyet. 25-én az "évzárón" kézhez kaptuk az előadások alatt készült felvételeket. A kamera gyakorlattal együtt így már kisebb gyűjteményem van, még az Amazon-on nincsenek fent, de majd jön az is :D Apropó kamera gyakorlat... A múlt héten volt szerencsém ismét részt venni egy ilyen gyakorlaton, ám ez komolyabb hangvételű volt, már ami a felkészítést illeti. Alexander-technika, testünk reakciói, kommunikáció a partnereinkkel. A hab a tortán az volt, hogy ezúttal profikkal játszhattunk (A Roumanoff színtársulat tagjai) .
 |
| színészek és a stáb |
Két csoporttársammal és barátommal (Joaquim és Caroline) korábban már volt alkalmunk látni őket a színpadon, klasszikusokat, Molière-t, Shakespeare-t játszanak. 3 fantasztikus napot töltöttünk velük, a hét zárásaként, pedig VIP meghívottakként elmentünk megnézni őket Versailles-ban, ahol a Molière hónap záróestjeként a Nők iskoláját adták elő. Még azzal is megtiszteltek minket, hogy velük vacsorázhattunk és megnézhettük a próbát. A következő szezon összes előadását pedig ingyen nézhetjük meg. Az, hogy ez megtörténhetett fantasztikus véletlenek sorozata. Év elején ugyanis egy keddenként sokáig tartó matek óra miatt csoportot kellett váltanom, így kerültem össze és ismerkedtem meg Caroline-nal és Joaquim-mal. Ők ismertették meg velem a Roumanoff társulatot, együtt forgattunk a kamera gyakorlatokon és nekik köszönhetően nem nélkülöznöm a színházat egész nyáron. Hogy miért, arról majd később, talán ősszel írok, ha kicsit konkretizálódtak már a tervek. Meg a véletlenekről is tudnék írni vagy sors vagy minek is nevezzem.
3 nap múlva, szerdán pedig közel 8 hónap után végzek a mekiben. Még néhány állásinterjú és egyéb előkészületet szeptemberre és akkor kicsit lassítok a tempón. Végre visszakapom a hétvégéket és az ünnepnapokat és kipihenhetem a fáradalmakat Normandiában, Olaszországban és egy tandemugrással Magyarországon.
Kedves Olvasó köszönöm, hogy újabb évet töltöttél velem, tudom egyre ritkábban írok, de a havi 1 bejegyzésnél többet nem is tudok ígérni. Az a vége is kicsit összecsapott lett, rengeteg dolog kimaradt belőle, a jövőben majd igyekszem feljegyezni mindent, hogy ne maradjon ki semmi.
Mindenkinek szép nyarat! - mondjuk itt Párizsban télből gyakorlatilag átmentünk az őszbe...
