the ugrás

Mozgalmas nyaram egyik meghatározó jelenete volt, amikor is egy férfivel a hátamon kiugrottam egy 4000m magasan köröző repülőszerkezetből. Na most már ha te ezt még nem próbáltad, akkor most figyejjé és akkor elmesélem, hogy hogyan zajlik ez az egész, meg hogy mit ne csinájjá úgy, mint én, ha nyugodtabban akarod végigélni ezt az egészet.

A miértről csak annyit, hogy ki nem akart még működő repülőből kiugrani ? Mert mi történhet. Az ilyenre azért jelentkezel, hogy saját magadon tapasztald, milyen az a szabadesés, egyébként szerintem fizika órákba ezt így simán be lehetne építeni, hogy akkor gyerekek ma a szabadesést vesszük. Esetleg, ha nagyon hülyék a kölykök, akkor x számú tanuló x-1 ernyővel ugorhatna, mint emlékszel még gyerekkorodból a hasonló játékra csak a földön meg székekkel. Na mármost, a szabadesés, az tart úgy 60másodpercig, 4000m-ről kb 1500m-ig, vagy ha nem nyílik az ernyő, akkor tovább is.

A helyszín Székesfehérvár, börgöndi repülőtér, megérkeztünk pisi, kaki, hányás, hogy fönt már ne kelljen sehonnan se üríteni. Hamarosan megjelent az égből pottyant Hetya és Micu, akik meleg fogadtatásban részesítettek és egyből orrom alá is dugtak egy papírt, melyben elfogadom, hogy életveszélyes műveletre készülök és kijelentem, hogy halálom esetén a család nem pereli be őket, földi vagyonomat pedig rájuk hagyom. Ezzel még úgy nem is volt gond, de hogy még inni se lehet felszállás előtt, na szóval ezen a ponton kicsit begurul az ember. Hetya mondta, hogy miattam ők sem tudtak előző este jól bekúrni, szóval ne járassam a kis szájamat és nagyon gyorsan firkáljam oda a nevemet. Ez meg is történt. Kaptam egy kezes-lábast, ami piros-fekete-koszosfehér színű volt. Ezt szóvá is tettem mert rohadtul nem passzolt a kék cipőmhöz, a ruha ami passzolt volna a cipőmhöz, az meg a repülőhöz -kék-fehér-piros- nem passzolt, szóval itt megint összezördültünk és akkor már kezdtek a kezeikkel agresszív mozdulatokat tenni irányomba, hogy vegyek vissza, mert a végén még kihajítanak a magasbúl. Aztán jött a Micu, akit én valamiért - nem direkt ám, nem ám - folyton Mucinak hívtam persze csak magamban, mert nehezen viselte volna, de én általában szoktam az embereket Mucinak hívni. Ő rám adta azt a hevederes micsodát, szépen beöltöztetett ez kicsit időigényes volt és akkor én úgy gondoltam, hogy mivel ilyen kis vicces gyerek vagyok, hogy akkor most megviccelem a Mucit  Micut. Mondom neki, hogy ez így tyű de fasza meg minden, de az úgy gáz-e, ha most még így dobnék egy sárgát. Micu elfehéredett, aztán átment vörösbe, majd megkérdezte: Most szívacc ?. Mondom: ja. Azt mondta, a fene a fajtádat ezért még fönt elszámolunk. Hű mondom, bassza meg tényleg kihajítanak. Akkor gyorsan még a helyszínen van pap meg ügyvéd, utolsó kenet meg végrendelet elrendezése, aztán meg is érkezett a kis gép, szép színei voltak neki, meg berregett is rendesen.

Betuszkoltak engem így a repülőgép utastérnek keresztelt részébe. Nagy volt a kényelem, mert még én is bevágtam folyton a fejem, ülés csak a pilótának járt, szóval így padlón ülve elindultunk az ég felé és akkor egy bizonyos magasságból elkezdték magyarázni, hogy az a pocsolya a Velenci-tó, az a másik ott meg a Balaton és akkor így elmélyülsz, hogy hű meg ha milyen szép is itten minden és akkor Micu rábasz a repülő oldalára, te meg összefosod magad, hogy mivan. Ő meg mondja, hogy akkor legközelebb, majd nem szórakozol velem. Ezt így eljátszotta még egyszer, na jól van, mondom a harmadik után vigyázzá, mert szájba váglak és kirugdoslak az ablakon. Azt mondja: jó, de akkor tényleg ernyő nélkül ugrol ám. A harmadik után tényleg szájba vágtam, de csak mi után földet értünk. Aztán úgy gondolta, hogy túl nagy a szám, hátba bökte a pilótát, hogy akkor húzzunk bele egy kicsit. Na hát akkor így átmentünk besenyeipéterbe és forogtunk, meg billegtünk meg minden ilyen. Én ezen így elkacarásztam, mert faszagyerek vagyok, de labilisabb idegzetűek fogadjanak szót szépen, meg úgy általában vasárnap a templomba keressék az égiek közelségét ne a felhők között.

Na aztán elkezdtek így visszaszámolgatni, hogy még 5 perc, más fél perc, készüjjé lelkileg meg ilyenek, majd 4005-6 méternél, akkor így elkezdtünk kiugrálni. Először egy szóló ugró, majd Hetya, aki kívülről kamerézott minket, aztán Micu meg én. Hát kérlekalássan ott állsz kint a repülőszárnyba kapaszkodva, a felhők, mint valami puhapárnák csalogatnak, és akkor érzed, hogy már nem érzed a repülőt, két felhő között egy lyukban meglátod a földet és akkor egy életre megjegyzed a szabadesés fogalmát. A szabadesés, az kérlekszépen olyan, hogy zuhansz lefelé, mint egy darab szar. Most ezt el lehet magyarázni gé-vel, meg gyorsulás, meg ilyen okosságok, de azé így saját testen tapasztalni egy kicsit más történet. Még Micu ott szaltózott, meg ilyesmik, lenyomott egy laza olimpiai gyakorlatot ott fönn a magosba vélem aztán átzuhantunk a felhő rétegen és egy ponton azt éreztem, hogy csatolgat, meg tözörög valamit, hű mondom bassza meg, ez most itten lecsatol magáról tényleg, én meg úgy hallok meg, hogy nem ettem még utoljára reggelire nutellás kenyeret.

 

látod, tényleg én voltam a sofőr

Hát aztán meg felrántott, hirtelen 0 lett a sebességem, úgy megálltam a levegőben, mint a rajzfilmekben a Tom&Jerry-ben vagy a farkas a Kengyelfutó gyalogkakukkban. Kiderült ám, hogy ez volt a pillanat, amikor kinyitottuk az ernyőt, aminek irányítását Micu rám is bízta. Elkezdtünk pörögni, forogni meg ilyenek, aztán leszállásnál átvette, de addig végig én "vezettem" és ez olyan rohadt jó érzés volt. Az ugrás alatt végig az előre megbeszélt pózokat kellett felvenni, leszállásnál is volt ilyen, de Micu úgy gondolta, velem inkább fut egyet, ahelyett, hogy szépen katonásan letenne, mint azt a normálisabb emberekkel szokás, persze erről nekem elfelejtett szólni, de mire az ernyő leért, mi már álltunk fel, én személy szerint indultam volna következő körre, ezt szóvá is tettem. Mondták: jó gyere máskor is, de ne hozzánk ! :)

Utána megkaptam a képeket, a videót küldték pár napra rá, még elpoénkodtunk egy kicsit, aztán indultam hazafelé és most már arra is spórolhatok, hogy jövőre letegyem az ejtőernyős vizsgámat...

Ha még akartok képeket nézegetni kattintsatok ide.