2013. január 6., vasárnap

Goldi

 Összetört szívvel, megrendülten írom e sorokat. 10 éves korom óta, mióta hozzánk került életem értelme volt, a húgom, a barátom, a kutyám volt Ő. 2013. január 3-án reggel tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket. Megtanított szeretni és semmit sem kért cserébe. Most csak a mellkasomban feszítő fájdalmas ürességet érzem, az elfogadhatatlan tényt, hogy többé nem vár rám, mikor hazaérek, nem sétálunk együtt, nem jön oda pacsit adni, nem nevetett meg... 
Tudom, neki már nem fáj semmi és fentről néz le ránk és tudom, ha majd meghalok, ő várni fog rám, csóválva a farkát, pacsit adva...
 Nyugodj békében drága Rori !


Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
s a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

/K.D. - Halotti beszéd részlet/

korábban :
http://prazeodimium.blogspot.fr/2010/08/arrol-hogy-goldi-nagyon-fog-hianyozni.html