bejegyzés, melyben még mindig nem térünk a lényegre, ellenben megtudjuk, hogy a betonút a világ legjobb találmányai közé tartozik, illetve endzsi többször is tanúbizonyságot tesz arról, hogy rosszul van összerakva...
Ha már így Párizsnál tartunk, akkor jöjjön egy poszt Szekszárdról, pontosabban Tolna megyéről, egy kicsit Magyarországról. Őcsény, Decs, Mecseknádasd, Kakasd, Szedres, Medina, Harc, Bogyiszló, Öregvajka, Heislerpuszta, Doromlás, Hátfő, Bárányfok és általában a Gemenc. Azok a helyek, ahová eltekertem. Na de, kit érdekel, meg hogy jön ez a bloghoz ? :o Hát ugye kalandorok vagyunk és amíg nincs nagy kaland, addig is el kell ütni az időt vagy inkább tekerni... Az első szabad szombat estémen, amikor már túl voltunk érettségin, évfolyambulin, tanyabulin meg hasonló mókás dolgokon, tehát ezen az átlagos szombat estén kockultam fészbúkon, amikor kint elkezdett fújni a szél, dörögni az ég, jött a vihar. Normális embernek ilyenkor sok minden eszébe jut: becsukni az ablakot, ozonenetworkon megnézni az előrejelzéseket, ágybabújni egy könyvvel vagy mással :p. Nos, endzsi nem tartozik ezen emberek közzé. Ő fogott egy biciklit és kitekert Őcsényhez, ekkor még lámpák és láthatósági mellény nélkül, megviselt biciklijével, melyet kormányozni aligha lehet, váltani még kevésbé, fék pedig egyáltalán nem működik rajta. Ez a kompozíció így nagyon veszélyes, ezért most olvassátok el még egyszer és jegyezzétek meg jól, hogyan nem szabad útnak indulni! Azóta már kaptam kölcsön egy biciklit arra az időre amíg itthon vagyok, felszereltem lámpákkal és mindig felveszem a szexi kis mellényemet. :) A vihar nagyon klassz volt, ha nem egy ezer éves gépem lett volna (olympus c-170 hogy magyarázzam a képek minőségét), egész jó képeket is csinálhattam volna...
Ezen az éjjelen nem sokat aludtam és nálam veszélyesek az átvirrasztott éjszakák, mert akkor mindig valamit kitalálok. Ezúttal a járjuk be a megyét biciklivel 50 nap alatt cím úszott át szemeim előtt és én nem vagyok semmi jónak elrontója. Így történt, hogy másnap már Gemencben találtam magam, 1 hét múlva meg Mecseknádasdon. 
Az eredeti terv egy Óbányai túra lett volna, de a közel 40 fokos hőség, a fáradtság, és az erdőbeli szúnyoginvázió miatt inkább megálltam Mecseknádasdon. 
Kiültem a dombtetőre, onnan néztem szerteszét, s hallgattam a csicsergő madarak hangos énekét. Jól megreggeliztem, majd miután kigyönyörködtem magam a panorámában elindultam hazafelé. 
Kakasdon a Faluház tövében ettem egy fagyit, nosztalgiáztam, hogy kicsiként milyen sokat nyaraltam itt, aztán hazajöttem. Jól leégtem, most meg jól hámlok... Bár egész nap a melegben tekerni fárasztó volt, én még lelkesebb lettem és hogy a magányos kóborlásaimat színesítsem, beszerveztem Bellát. :D Következő vasárnap Szedresbe mentem, ahol Bellával találkoztam.
Ezúttal nem a meleg, hanem a szél tett próbára. Legalábbis odafelé, aztán jött a többi gond. Először a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi körzethez tartozó Cukordombon pihentünk egyet.
Itt virágzik a tavaszi hérics és a tarka sáfrány, mindkettő védett, úgyhogy ha erre járjatok csak képen vigyétek haza őket. Majd úttalan utakon járva próbáltunk eljutni a szedresi zsidó temetőbe, de miután lábunk csalán-, karunk meg szúnyogcsípésekkel lett tele és csak egyre sűrűbb csalánerdők kerültek utunkba, inkább visszafordultunk. Következő állomás a híres szedresi szamócaültetvény. 
Ha ittatok már a pálinkájából szörpjéből, értitek, hogy miért ilyen híres. :) Üröm az örömben, hogy ekkor egy első defekttel gazdagodtam, amit hamar sikerült orvosolni, de azért hiányzott az a kiesett idő. Még beugrottunk Bezerédj sírjához, illetve megnéztük a jelenleg gyermekotthonként üzemelő Bezerédj-kastélyt, és a közelében található hídjapusztai neogót kápolnát. 
Utunkat ezen szakaszon a por nehezítette, amiben bokáig süllyedtünk. Zárásul keresztül tekertünk Medinán, meg vissza, mert én inkább offroad a Sió mentén akartam hazajönni. 
Itt el is váltak útjaink, Bella Szedres, én meg Szekszárd felé indultam. 
Ekkor jól döntöttem, hogy a töltésen jöttem, nyugodt, kellemes utam volt, csak egy mezei nyúllal találkoztam, legutóbb azonban őszintén szólva rábasztam az off roadra, de erről majd később... Harcon értem ki, itt beszélgettem egy kedves idős nénivel, akit elkereszteltem Joli néninek, és aki nagyon vágta a felsőoktatást (BSc, MSc) pedig 70+os volt lazán. Jó koszosan értem haza, gyorsan összedobtam ezeket a panorámaképet, mert a biciklizés mellett új szenvedélyem lett a panorámakép-készítés.
Következő hétvégén, szombaton Őcsénybe mentem. 
Az ominózus viharos szombat éjjel óta minden este kitekerek Őcsénybe. Este, nagyon este inkább éjszakát mondanék, hogy a föld nem látszik ugyanúgy ahogy az ég, ezért most korán még naplemente előtt indultam, hogy világosban is lássam a terepet. 
A másnap reggeli kutyasétáltatás közben Goldival boldogan konstatáltuk, hogy végre lehűlt az idő. Goldi néhány örömfutammal nyomatékosította jó kedvét. Délre már sötét felhők borították az egész eget, esett is, de én azért elindultam vasárnapi körömre, melyen ezúttal Hátfő-Bogyiszló-Öregvajka-Heislerpuszta-Doromlás állomásokat érintettem. Azért kíváncsi lennék Bogyiszlón kívül hallottatok-e már valamelyikről is... Na jó, én is google maps-ről lestem. :D Kb. Hátfőig esett az eső, aztán elállt, hogy csak a sárra kelljen összpontosítsak. Off road menni mindig izgalmas, esőben pláne, de végül is magamnak kerestem a bajt. :D Az út az M9-es fölött ment át, betonhíd, gondoltam ezt a pár métert kibírom így sárban. Na ja én kis naivan azt gondoltam, hogy ami betonként kezdődik, az úgy is folytatódik. A nagy fa... túrót! A továbbiakban meséljenek a képek :)
 |
| M9-esről Hátfő irányába |
 |
| A hírhedt off road szakasz, eleinte még a kedvenc csíkos földekkel és szalmabálákkal... |
 |
| ...később zordabb megjelenésű fákkal... |
 |
| majd egy anonyme tóval - aki tudja, hogy mi lehet ez megírhatná (Hátfő és Bogyiszló között van valahol) |
 |
Nos igen, én sem néztem ki jobban, de wéééj volt :D A puszta sarának fele a biciklimen volt, másik fele meg rajtam. Ha mezítláb lettem volna, még élveztem volna is a bokáig sárba merüléseket :D |
 |
| Sárosan, vizesen, fázósan, kicsit megviselten, talán látszik is :D |
 |
| Öregvajka, kúria - sajnos annyira körbenőtte a gaz, hogy nem tudtam közelebb menni |
 |
| Heislerpuszta - ide sem jutottam be :D |
to be continued...
Ezen az éjjelen nem sokat aludtam és nálam veszélyesek az átvirrasztott éjszakák, mert akkor mindig valamit kitalálok. Ezúttal a járjuk be a megyét biciklivel 50 nap alatt cím úszott át szemeim előtt és én nem vagyok semmi jónak elrontója. Így történt, hogy másnap már Gemencben találtam magam, 1 hét múlva meg Mecseknádasdon. 
Az eredeti terv egy Óbányai túra lett volna, de a közel 40 fokos hőség, a fáradtság, és az erdőbeli szúnyoginvázió miatt inkább megálltam Mecseknádasdon. 
Kiültem a dombtetőre, onnan néztem szerteszét, s hallgattam a csicsergő madarak hangos énekét. Jól megreggeliztem, majd miután kigyönyörködtem magam a panorámában elindultam hazafelé. 
Kakasdon a Faluház tövében ettem egy fagyit, nosztalgiáztam, hogy kicsiként milyen sokat nyaraltam itt, aztán hazajöttem. Jól leégtem, most meg jól hámlok... Bár egész nap a melegben tekerni fárasztó volt, én még lelkesebb lettem és hogy a magányos kóborlásaimat színesítsem, beszerveztem Bellát. :D Következő vasárnap Szedresbe mentem, ahol Bellával találkoztam.
Ezúttal nem a meleg, hanem a szél tett próbára. Legalábbis odafelé, aztán jött a többi gond. Először a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi körzethez tartozó Cukordombon pihentünk egyet.
Itt virágzik a tavaszi hérics és a tarka sáfrány, mindkettő védett, úgyhogy ha erre járjatok csak képen vigyétek haza őket. Majd úttalan utakon járva próbáltunk eljutni a szedresi zsidó temetőbe, de miután lábunk csalán-, karunk meg szúnyogcsípésekkel lett tele és csak egyre sűrűbb csalánerdők kerültek utunkba, inkább visszafordultunk. Következő állomás a híres szedresi szamócaültetvény. 
Ha ittatok már a pálinkájából szörpjéből, értitek, hogy miért ilyen híres. :) Üröm az örömben, hogy ekkor egy első defekttel gazdagodtam, amit hamar sikerült orvosolni, de azért hiányzott az a kiesett idő. Még beugrottunk Bezerédj sírjához, illetve megnéztük a jelenleg gyermekotthonként üzemelő Bezerédj-kastélyt, és a közelében található hídjapusztai neogót kápolnát. 
Utunkat ezen szakaszon a por nehezítette, amiben bokáig süllyedtünk. Zárásul keresztül tekertünk Medinán, meg vissza, mert én inkább offroad a Sió mentén akartam hazajönni. 
Itt el is váltak útjaink, Bella Szedres, én meg Szekszárd felé indultam. 
Ekkor jól döntöttem, hogy a töltésen jöttem, nyugodt, kellemes utam volt, csak egy mezei nyúllal találkoztam, legutóbb azonban őszintén szólva rábasztam az off roadra, de erről majd később... Harcon értem ki, itt beszélgettem egy kedves idős nénivel, akit elkereszteltem Joli néninek, és aki nagyon vágta a felsőoktatást (BSc, MSc) pedig 70+os volt lazán. Jó koszosan értem haza, gyorsan összedobtam ezeket a panorámaképet, mert a biciklizés mellett új szenvedélyem lett a panorámakép-készítés.
Az ominózus viharos szombat éjjel óta minden este kitekerek Őcsénybe. Este, nagyon este inkább éjszakát mondanék, hogy a föld nem látszik ugyanúgy ahogy az ég, ezért most korán még naplemente előtt indultam, hogy világosban is lássam a terepet. 
