prológus

bejegyzés, melyben endzsi részletes magyarázatot ad mindenre ! na jó, majdnem mindenre... a globális felmelegedésről nem lesz szó :(

Helyezzük el térben és időben a történetet ! 2005. Párizs. Papám ekkor már kb. 40 éve ismerte a házaspárt, akiknél látogatóban voltunk. A feleség Rosemonde testvérem keresztanyja volt. Ezt a barátságot örököltem meg én 1 éve, miután papám meghalt és csak én beszélek franciául a családban. Azáltal, hogy én lettem a kapcsolattartó, még jobban belekerültem ebbe a francia dologba. Persze ekkora már régen betege voltam az egésznek, de ez adott neki egy komolyabb hangvételt. Engem már első alkalommal rabul ejtett az egész ottani világ, de most nem fejteném ezt ki, mert az tényleg szentimentális ömlengés lenne és esetleg elveszítenék vele néhány olvasót... már ha van egyáltalán néhány olvasóm :p a lényeg hogy már akkor a kiköltözést fontolgattam. Úgy terveztem, egy diplomával a zsebemben landolok Párizsban, ahol tárt karokkal várnak majd. Ezzel a tervvel úgy el is voltam egészen ez év májusig. Ekkor történt, hogy a francia nagykövetség honlapjára tévedtem és olvasgatni kezdtem. A külföldi diplomák elfogadása résznél a következő mondat jött szembe: Nem létezik jogi ekvivalencia a külföldi és a francia diplomák között. Ez számomra azt jelentette, hogy ha teszem azt az ELTE-s diplomámmal kilibbennék, szépen körberöhögnének és postafordultával küldenének vissza. És ez nem azt jelenti, hogy az ELTE-s diplomának nincs értéke, sokkal inkább azt, hogy a franciák lököttek - ezzel a ténnyel egyébként már sokszor kellett szembesüljek. :D Persze írtak mindenféle rendeletekről, meg ECTS rendszerről, meg ENIC-NARIC központról, de nekem ez egy jó alkalom volt, hogy végleg meggyőzzem magam menni vagy nem menni kérdésben... Az ötlet régi volt, csak másfajta kivitelezésre volt szükség. Úgyhogy itt volt egy "újratervezzem ?" ami egy éjszaka alatt nagyjából meg is történt. Ugyanakkor volt néhány egészen aprócska gond. Először is lekéstem a felvételit, a nyelvtudásom egyetemre nem elég és különben sem tudnám miből finanszírozni egyetemi tanulmányaimat. Az első két problémára megoldást nyújt az au pair munka. 1 év Franciaországban, van hol lakni, mit enni, idő felvételizni és még fizetnek is. Ez volt pünkösd után valamikor és június 20-án egy átlagosnak induló vasárnap estén már hívtak is Vaucressonból, hogy mehetek. Akkor nagyon sok mindent éreztem egyszerre, de nem nagyon volt időm analizálni a lelkivilágomat, mert 2 nap múlva még egy szóbelit le kellett gyűrni, bár ezek után talán ez volt a legkisebb gondom. Aznap meg is vettem a repülőjegyet Párizsba, pont egy hónap múlva, augusztus 26-án repülök. Azonban a harmadik probléma továbbra is fennáll, talán létrehozok egy Tegyünk Együtt Endzsiért Alapítványt, vagy kiülök a Monmartre-ra festeni, esetleg írok egy könyvet vagy mindezt egyszerre :D Még van 1 évem kitalálni valami okosat ;)
Az egyetemet egyébként már ki is néztem: Université Pierre et Marie Curie - Paris 6. és tényleg nem a neve miatt :D a napokban kerestem statisztikát, hogy mégis milyen egyetem ez, mennyire elismert stb...
A shanghai Jiao Tong egyetem 2003 óta állítja össze a világ 500 legjobb egyetemének rangsorát. Az UPMC 2003-ban 65. volt, 2004 óta azonban a 46. és a 39. hely között mozog, legutóbb 2009-ben a 40. volt. Az aritmophobiások kedvéért a lényeg ez a legelőkelőbb helyen végző francia egyetem, ami azt jelenti, hogy Franciaországban a legjobb... na endzsi megint belenyúltál a jóba! :D a második jelöltem az Université Paris Diderot - Paris 7, ami egyébként francia viszonylatban 4-5., holt versenyben a strasbourgi Louis Pasteur Egyetemmel - de ez utóbbi nincs a jelölteim között. A teljes lista itt tekinthető meg. Egyébként az ELTE és SZTE is rajta van valahol. (valahol=[303;401])


és most igyekeztem nagybetűvel kezdeni a mondatokat, meg vesszőket kitenni, ami nálam nagy szó , mert általában egyiket sem szoktam, de lehet, hogy ez csak egyszeri alkalom :D

jaés jaés a múlt héten megkaptam első saját Einstein-es könyvemet :D