puff és reccs

Puff és reccs. Mondhatnám, hogy így kezdődött, de nem így kezdődött. A repülőjegyem lefoglalása után, ami valamikor a szóbelik tengerén túl volt, megfogadtam, az első fizetésemből biciklit, a másodikból fényképezőgépet veszek.  Előbbiből a család már a második napon rendelkezésemre bocsátott egyet, sőt magam választhattam. Puff és reccs. Mondhatnám, hogy így folytatódott, de nem így folytatódott. Mivel a készüléket már a nyáron kinéztem, csak egy beszerzési helyet kellett keresni. Így 15 percre Párizstól nem mondhatnám, hogy ez nehéz feladatnak bizonyult. Egy hét múlva pedig elégedett - ám a sztrájknak köszönhető várakozás miatt kissé keserű - mosollyal szálltam fel hazafelé tartó vonatomra, oldalamon az új Fuji Finepix S1800-asommal, meg a kiegészítőkkel, tok, memória kártya, töltő, akkumulátor garnitúra. Puff és reccs. Mondhatnám, hogy így ért véget, és a jó asszociációs képességű olvasók, talán most a legrosszabbra gondolnak, de nem, nem így ért véget. Történelmi időket megélt, Európát bejárt, a digitális fényképezőgépek hajnalának csillaga, a fényképezőgép, emlékszünk, ami bealázta gazdagék puccos gépet - és alázza is a mai napig - egyszer csak gondolt egyet és puff. Leesett a kőre. Majd reccs. Tovább pattogott a betonra. És hogy ezek voltak-e utolsó szavai ? Ugyan kérem, még is csak a történelmi időket megélt, Európát bejárt, a digitális fényképezőgépek hajnalának csillagáról beszélünk, ami.... nos igen köszöni szépen jól van, kicsit szét kellett kapni meg vissza, de továbbra is funkcionál. Remélem, akik azért olvassák a blogot, hogy tudják jól vagyok-e, most örülnek, hogy egy fényképezőgépről írtam egy teljes bekezdést :D Akkor nézzünk mást...

Egy októberi vasárnap a sokakat sokkoló és még többek szívét elnyerő I (L) Maths pólómat szellőztettem meg. A reggeli kávéig jutottam, amikor Hervé letámadott, hogy ő ezt megveszi a fiának. Höhö, lehet hogy gazdag vagy pajtikám, de ennyi pénzed neked sincs, hogy ezt kifizesd...

Aznap este újabb kulináris élményekben volt részem. Általában, ha olyat eszem, amit nem ismerek, megkérdezem a nevét, aztán vacsi után már pötyögöm is a jó öreg google-ba. A krumplis orvosi vízi tormás leves után azonban igencsak elgondolkodtam azon, hogy szükséges-e ez. Mindenesetre a másik két halas salátának még a nevét is kivertem a fejemből :D

Az izgalmas dolgok úgy tűnik a konyhában, vagy annak közelében történnek. Másnap este vacsora közben szólt a rádió és egy óvatlan pillanatban felcsendültek lady gaga just dance-ének kezdő sorai. Láttam a mögöttem lobogó Csürhe Idősek Otthona zászlót, körülöttem az egész csürhét. Just dance-re a jól ismert mozdulattal lábbal becsuktam a hűtőt, meg eszembe jutott eme mozdulat feldolgozása egy matek órán. Ilyen helyzetekben azért nem árt, ha kész történettel állunk elő, hogy miért táncolunk egy fakanállal, miért lángol a vacsora és hogy miért van a konyharuha úgy a fejünkre kötve, mint az idős néniknek a kendő...

Breaking news A franciák kitartóan sztrájkolnak, a héten a benzinkutakat is blokád alá vonták, mindenki meg van zakkanva, tankolják tele az autókat. A repülőtéri készletek állítólag a hétvégéig elegendőek. A jelenlegi helyzetről nincsenek nagyon információm. Sőt a tüntetésekről is az otthoniak meséltek. Valahogy amikor még Magyarországon voltam, jobban képben voltam a dolgokkal mint mostanság. :D

Végezetül néhány kép a mindennapokból:

hamar megszokja az ember, hogy ilyen épületek között jár-kel nap mint nap

a városban szépen színesednek a fák

kertváros tóval

kellemes hangulatú park a kertvárosban

a lemenő napnak már csak a fényeiben gyönyörködhetünk, meleget nem sokat ad

kontraszt

rer

Jelen bejegyzés egy olvasói kommentre kíván reagálni. A talán mondhatni legnépszerűbb kereső - mely nevének kiírása nem kívánatos reklám lenne...Google -, használatával a másodperc töredéke alatt választ kaphatunk a kérdésre. RER Ugyanakkor szerkesztőségünk is örömmel válaszol a kérdésre.

Az RER (teljes nevén Réseau Express Régional, azaz gyorshálózati vasút) lényegében azt a szerepet tölti be itt, Párizsban, mint Magyarországon a HÉV. Az RER hálózata az Ile-de-France régióra terjed ki és fontos szerepe van Párizs és a peremterületek összeköttetésében. Jelenleg öt vonal létezik, az A, B, C, D és E. Az elsőt 1969-ben, míg a jelenlegi legfiatalabbat 1999-ben adták át. Párizson belül többnyire a földalatt közlekedik, ezeken az állomásokon a metróra való átszállás biztosított. Az öt vonalon, mely összesen 246 állomást és 571 km-t takar, évente több száz millió utas utazik. A mellékelt saját készítésű videón egy RER járat érkezik a La Haquiniere nevű állomásra (2010. augusztus 7.). Ha a tisztelt Olvasóban esetleg újabb kérdések merültek volna fel jelen bejegyzés elolvasása után, kérjük ne habozzon azt megírni. Annak ellenére, hogy metrókra specializálódtam, igyekszem válaszolni RER-kérdésekre is :D

greve

Úgy látszik csak van bennem valami franciás kisugárzás, mert minden egyes alkalommal, amikor metróra, vonatra vagy RER-re szállok, biztos hogy egy eltévedt turista megtalál. Sőt újabban már párizsiakat is útba kell igazítani. Volt egyszer egy párizsi bácsi aki a Porte de Versailles metróállomásra akart eljutni az autókiállításra, aztán egy hölgy aki nem tudta melyik irányba induló RER-re szálljon, a harmadik felszállt az RER-re, de nem tudta, hogy le tud-e szállni ott, ahol akar. Az oroszok sem tudták, hogy vajon jó vonaton ülnek-e. A legviccesebb az a hétfői volt. A Diadalív lényegében egy körforgalom közepén áll és körülbelül 6 sávos út zárja körül. Megközelíteni csak a föld alól lehet. Na most én egy álmos hétfőn kiérek és egyből letámadnak egy dujúszpíkinglis-sel, hirtelen semmilyen nyelven nem tudtam megszólalni, nemhogy angolul. Mondja a nő, hogy ők a Diadalívet keresik. Mutatok a hátam mögé, hogy megtaláltad mucikám. Ja de ők a bejáratot keresik. Hát mondtam neki, hogy vagy megpróbál átkelni, de az veszélyes, vagy lemegy a föld alá és követi a táblákat, mert egyébként szerintem nagyon jól ki vannak táblázva a dolgok.

Az iskolába érve végre kézhez vehettem a diákomat, amivel elvileg kapok belépődíj kedvezményeket. Hogy a kronológiára is adjunk, most visszaugrok szombat délutánra. Szép napsütéses kora őszi idő volt, hirtelen felindulásból vonatra szálltam és célba vettem mindenki kedvenc vastornyát.

Kedden szolidaritást vállaltam a franciákkal és én is sztrájkoltam. Persze inkább magamat akartam megkímélni az ilyenkor tömegközlekedési eszközökön tapasztalható tömegtől és stressztől. A napot szavak tanulásával töltöttem, illetve továbbra is matek és fizika feladatok megoldásával gyötröm magam. Sajnos egyre inkább szembesülnöm kell vele, hogy ami nálunk faktos szint volt, az itt teljesen elvárt.
Pénteken reggel a szülői munkaközösségnek kellett segíteni az iskolában, igazgatóbácsinak is be lettem mutatva, aztán kávé, tea majd borítékoltuk, amit kellett.
Vasárnap ismét metróztam, ezúttal a 3, 3bis, 7bis és 11 vonalakat jártam be.

iskola

Vasárnap nézegettem a navigo kártyám, és gondolkodtam, hogyan lehetne kihasználni legjobban. Pár óra múlva már a metrón ültem és elsőként az 1-es, majd a 6-os vonal minden állomását lefényképeztem. Az ötletet honlap formájában is megörökítem.

Hétfőn megkezdődött az iskola, elsőre, sőt másnap másodikra is elég unalmas volt. Ha rövidesen nem pörgetik fel a tempót, akkor kénytelen leszek lógni és otthon hatékonyabban tanulni. Természetesen, mint mindig, most is megtaláltak a metrón. Ezúttal egy középkorú nőt kellett útbaigazítani.

Szerdán szilvatortát készítettem.

Emellett pedig rendszeresen forgatom a matek és fizika könyveimet és várom, hogy már április legyen vagy inkább május, amikor minden kiderül és reméljük mindenki derül is.

navigo

Mivel idegesítően csipogott, délután elvittem a Beetle-t és maradék pénzemet folyékony formában beletöltöttem. Csak említésképpen, a 95-ös ólmozatlan benzin literje 1,299 euró.

Délután aztán volt egy kis időm amíg Béa táncon volt és belevágtam a nagy matekozásba. Mondhatni a lecsóba, mert kapásból a konvergens és divergens sorozatokkal kezdődik a könyv. Ahogy néztem, a fizika lájtosabban a hullámok terjedésével, míg a biológia a szárazabb törzsfejlődés és evolúció témával.

Aztán jöttek a táncos fuvarok, Caro-t és barátnőjét Marie-t vittem táncra és hoztam Béát, Marguerite-t és egy harmadik kislányt, akinek nem tudom a nevét :D. Na ez a hazafelé út érdekes volt, én nem tudom mi tette, a rossz időjárástól bolondultak így meg, de amikor három 10 éves énekli melletted Joyce Jonathan - Je ne sais pas című számát, miközben rugdalják az ülésed és rángatják a biztonsági öved, hogy majd megfulladsz és nem is tudod pontosan hol lakik, akit haza akarsz vinni, akkor arra gondolsz, hogy 1, de jó hogy még nincs gyerekem 2, ezek után lehet, hogy nem is lesz - persze ez hamar elmúlik 3, koncentrálsz, hogy miért is csinálod mindezt. Aztán megérkezünk, elfogynak a gyerekek és hazaértél.

Délután volt egy érdekes telefonhívásom, a vezetékesen keresték Catherine-t, de nem volt itthon és a nő valami ismerős lehetett, de elkezdett velem beszélgetni, olyan kis tipikus francia nősen, jól kikérdezett a kis életemről, kijelentette, hogy fiatal vagyok meg hogy ne legyek spanyoltanár, mert abból sok van. Én meg mondtam, hogy jó nem leszek. : D
A szombati nap - inkább csak délután, mert sikerült megint délig aludni :s - mindenféle különös esemény nélkül zajlott le, rien de spécial; továbbra is a sorozatok, határérték témakörrel szórakoztattam magam, annyira sikeresen, hogy a biosz-fizikára nem is jutott már időm. Este jött Catherine, hogy akkor ők most elmennek, de... és azzal 2 fehér borítékot tolt elém. Az egyikből elővette a frissen érkezett Navigo kártyám, ami lehetővé teszi, hogy 2011. szeptember 30-áig, az első 4 zónában mehessek, amerre látok, metroval, RER-rel, vonattal vagy busszal. Ehhez a kártyához küldtek egy Carte Bons Plans, amit felmutatva számos helyen - bolt, múzeum, étterem - kapok kedvezményt.

Nos igen, a másik boríték meg egy vastag boríték volt, számokat most nem írok, de szombaton este, vagy a hét bármely napján, bizton állíthatom, hogy mindenki örülne egy ilyen borítéknak. A napot egy 5 tojásos rántottával, fagyival és forró csokival koronáztam.