Úgy látszik csak van bennem valami franciás kisugárzás, mert minden egyes alkalommal, amikor metróra, vonatra vagy RER-re szállok, biztos hogy egy eltévedt turista megtalál. Sőt újabban már párizsiakat is útba kell igazítani. Volt egyszer egy párizsi bácsi aki a Porte de Versailles metróállomásra akart eljutni az autókiállításra, aztán egy hölgy aki nem tudta melyik irányba induló RER-re szálljon, a harmadik felszállt az RER-re, de nem tudta, hogy le tud-e szállni ott, ahol akar. Az oroszok sem tudták, hogy vajon jó vonaton ülnek-e. A legviccesebb az a hétfői volt. A Diadalív lényegében egy körforgalom közepén áll és körülbelül 6 sávos út zárja körül. Megközelíteni csak a föld alól lehet. Na most én egy álmos hétfőn kiérek és egyből letámadnak egy dujúszpíkinglis-sel, hirtelen semmilyen nyelven nem tudtam megszólalni, nemhogy angolul. Mondja a nő, hogy ők a Diadalívet keresik. Mutatok a hátam mögé, hogy megtaláltad mucikám. Ja de ők a bejáratot keresik. Hát mondtam neki, hogy vagy megpróbál átkelni, de az veszélyes, vagy lemegy a föld alá és követi a táblákat, mert egyébként szerintem nagyon jól ki vannak táblázva a dolgok.
Az iskolába érve végre kézhez vehettem a diákomat, amivel elvileg kapok belépődíj kedvezményeket. Hogy a kronológiára is adjunk, most visszaugrok szombat délutánra. Szép napsütéses kora őszi idő volt, hirtelen felindulásból vonatra szálltam és célba vettem mindenki kedvenc vastornyát.
Kedden szolidaritást vállaltam a franciákkal és én is sztrájkoltam. Persze inkább magamat akartam megkímélni az ilyenkor tömegközlekedési eszközökön tapasztalható tömegtől és stressztől. A napot szavak tanulásával töltöttem, illetve továbbra is matek és fizika feladatok megoldásával gyötröm magam. Sajnos egyre inkább szembesülnöm kell vele, hogy ami nálunk faktos szint volt, az itt teljesen elvárt.
Pénteken reggel a szülői munkaközösségnek kellett segíteni az iskolában, igazgatóbácsinak is be lettem mutatva, aztán kávé, tea majd borítékoltuk, amit kellett.
Vasárnap ismét metróztam, ezúttal a 3, 3bis, 7bis és 11 vonalakat jártam be.
Pénteken reggel a szülői munkaközösségnek kellett segíteni az iskolában, igazgatóbácsinak is be lettem mutatva, aztán kávé, tea majd borítékoltuk, amit kellett.
Vasárnap ismét metróztam, ezúttal a 3, 3bis, 7bis és 11 vonalakat jártam be.
Mondd már el mi az a RER :D
VálaszTörlés