ez történt korábban...

Az elmúlt két hónap zanzásítva...

November minden szombatján részvizsgák voltak, melyek gyakorlatilag nem számítanak bele a fél évi jegybe, pusztán tanulásra ösztönöznek. Így túlzottan nem stresszeltünk az eredményeket miatt.

A családi programokat illetően a Ferme de noel de Nanterre-t látogattuk meg, ami egy karácsonyi vásárszerűség farm stílusban. Széna leszórva, kis bódék a sétány szélén, néhol háziállatok elkerítve és egy időnként elvonuló birkanyáj.

Marion és Cédric lakásavatót rendeztek, kissé megkésve, mert már legalább 1 éve beköltöztek, de eddig valamiért nem sikerült összeszervezni mindenkit. Mint minden családi összejövetel, itt is ettünk, ittunk, jót mulattunk, mint Boribon születésnapján - há, ki emlékszik még Boribonra ?

A december végre elhozta azt, amit érkezésemtől fogva vártam. A hónap első napjától a Párizs keleti részén található McDonald's Ménilmontant alkalmazásába kerültem és heti 20 órán keresztül a vevők céltáblájaként feszítek a kasszában. Röpke 1 hónap tapasztalatai is külön posztot érdemelnének, amelyre majd igyekszem is sort keríteni, de most már érthetitek, hogy hosszú hallgatásomnak jó oka volt.

Azt hiszem, még sosem említettem, hogy a csütörtök estéim egy amatőr színjátszó csoport kisajátította. A tanév végén több kisebb darabot elő is fogunk adni.

Végül december 17-én fájdalmas búcsút vettünk az első szemesztertől és egymástól. Elképesztően gyorsan telt ez a pár hónap. Sajnos a következő szemeszterben más tárgyaink lesznek, más tanárokkal. Január első 2 hetében 6 tárgyból, 6 írásbeli vizsgára kerül majd sor. Fizikából utolsó héten már vizsgáztunk egyet gyakorlatból. Én optikát húztam, ami talán az egyik legkönnyebb téma volt.

az utolsó matek TD

December 24-én este Sartrouville-ben karácsonyi vacsorán vettem részt, ami este 8-tól hajnali 4-ig tartott. Sajnos McDo-val nincs téli szünetem, de azért szerdán munka után elugrottam vidékre, Continvoir közelébe. A párizsi nyüzsgés után időnként nagyon jól esik kimozdulni, erdők, ösvények, lovak, és a kis ház, La Cabane, a semmi közepén. Egyben az újévet is ünnepeltem, mivel hétvégén dolgozom.

La Cabane

egy jobb napokat is megélt Citroen B11

happenings

Szokásos bocsánatkérésekkel kezdem, hogy már 1 hónapja nem írtam és szokásos kifogásaimmal hozakodom elő, mint hogy kevés az idő és sok a tennivaló. A kötelező köröket ezzel le is tudnám és akkor röviden beszámolnék az elmúlt időszak történéseiről.

Az ősz szép lassan színesbe öltöztette a fákat, kora reggel sálat adott ránk, délután pedig kellemes napsütéssel kárpótolt minket. Az október ezeken kívül még számonkérések sorozatát is magával hozta. Kéthetente 1-1 órás matek és fizika szóbeli, egyéb tárgyakból pedig írásbelik és meglepi dogák. Novemberben pedig 2-3 órás részvizsgák fognak megfosztani a szombat reggelektől vagy délutánoktól. Ja és innen üzenem minden BME-snek, hogy együtt érzek veletek skacok, nekem sincs őszi szünetem... A jegyeimmel többnyire elégedett vagyok, mivel 10-es, 20-as skálán illetve A-tól F-ig is osztályoznak, nem bonyolódok részletekbe. A teljesítményem átlag 60-75% között van jelenleg.

Azt hiszem még nem meséltem a menzáról, vagy nevezzük inkább kantinnak, az kevésbé deprimáló. Tehát 3 részleg van; egy pizzás, ahol minden nap 2 féle pizza közül lehet választani, egy "grillade", ahol sültkrumpli, hamburger, cordon bleu, quiche és hasonló dolgok találhatóak, a harmadiknál pedig egy hagyományos magyar iskolai étkezde egy heti kínálatából lehet választani minden délben. Ezenkívül mindenhez jár előétel és desszertnek gyümölcs, joghurt vagy nap desszertje. Mostanra sikerült nagyjából mindent végig kóstolnom. A spenót felejthető, de minden más éttermi színvonalon van.

A csoporttársakról néhány szó. Szórakoztató ez a kulturális kavalkád, ami a hétköznapjainkat kitölti. Egy guienai fiú például csodálkozva kérdezte, hogy egyes emberek miért hordanak egy fémszerkezetet (fogszabályzó) a fogsoruk előtt. Náluk senki nem foglalkozik ilyenekkel, hogy kinek hogy állnak a fogai. A muzulmánok meg 18-20 évesen izgatottan készülnek életük első karácsonyára.

Június 2-án esküvőre vagyok hivatalos, aggodalomra semmi ok, nem én házasodom :D

P.S.: majd igyekszem néhány óra erejéig elszökni és készíteni pár őszi képet, bár naponta átszelem Párizst, de a föld alatt, így sajnos nem látok belőle én sem túl sokat.

catacombes

A mai Catacombes története egészen a gall időkig megy vissza. Lutèce (Párizs latin neve) városa a mai Ile de la Cité, Ile Saint-Louis és ezek közvetlen környezetében terült el. A későbbi Montparnasse és Saint-Michel negyedek ekkor még csak elszórtan álló tanyák összessége volt. 

Párizs ma és Lutèce lilával

Párizs a XII. században és a kőfejtők

Párizs a XIX. században

Ezeken a helyeken a mészkő a felszínre tört, így egy kőfejtőt alakítottak ki. A kitermelést a földfelszínhez legközelebb eső kőréteggel kezdték, majd folyamatosan haladtak egyre lejjebb. A középkorban és a reneszánszban számos épület készült ezekből a kövekből. Azonban a nyitott kőbánya értékes termőterületeket foglalt el és emellett a mélyebben található jobb rétegek feltárására sem volt lehetőség. Így született meg a földalatti kőfejtő.

geológiai metszet

 1774 és 1776 között történetének talán legsúlyosabb beomlásait szenvedte el a kőfejtő. XVI. Lajos a problémák megoldására létrehozta a Inspection générale des carrières-t, melynek feladata a kőfejtők karbantartása és folyamatos ellenőrzése volt. Csatornafedeleken ma is megtalálható az IDC jelzés, a szervezet pedig ma is létezik.

Ebben az időben Párizs temetői is problémákat okoztak. Az Antik időkben a temetőket a várostól messzebb hozták létre, elválasztva a holtakat az élőktől, de a növekvő város hamar elérte a temetők vonalát. Ezzel együtt a népesség is nőtt, Párizs temetői megteltek és a tetemek elhelyezése egyre nagyobb problémákat okozott. Hiába ástak új sírgödröket, már meglévő és telt vermeket találtak, a felhalmozódó tetemek pedig rothadó szagot árasztottak a temetők környékén. Az 1780. május 7-én Ártatlanok Temetője mellett egy étterem pincéjének fala a csontok és tetemek súlyától bedőlt. Egy munkás csak megfogta a falat és pár nap múlva üszkös lett a keze. A Parlament ezért úgy döntött, hogy bezárja a temetőt. 1785-ben pedig úgy döntöttek, hogy a csontokat az egykori kőfejtőkbe helyezik át. Párizs kis temetőit pedig folyamatosan felszámolták és három nagy temetővel helyettesítették (Montparnasse, Père-Lachaise, Passy).

Az ún. Nagy Déli Hálózat az 5., 6., 14. és 15., kerületek alatt terül és összesen kb. 100 km hosszú, a 13. kerület alatt elterülő kisebb hálózat kb. 25 km hosszú. Több kisebb hálózat is található a 16. kerület alatt. A párizsi hálózatok hossza összesen mintegy 280km. Az átlagos mélység 30 méter a felszíntől. Az ún. Catacombes de Paris, a múzeum ahol a csontok találhatók, csupán 1,2 km és szabadon látogatható. A kőfejtő látogatásának többi része 1955. november 2.-a óta a törvény által tiltott és ennek megszegése 100-500 eurós büntetést vonhat maga után. Természetesen ezek után a kőfejtők népszerűsége megugrott, főként a diákok körében, akik iskoláik közelében találtak lejáratokat. Már 1897-ben az ún. Z teremben kb. 100 ember vett részt egy mulatságon. A Z terem a legnagyobb terem, mely helyenként 7 méter magas, és eredetileg föld alatti katona kórháznak szánták. E helyett azonban megépült a  Val-de-Grace, ugyanazon a helyen, de a felszínen.

Az évek folyamán számos helység bedőlt, megtelt vízzel vagy szándékosan - pl. metró építésekor - feltöltöttek. Az ún. cataphile-k, akik közül egyesek hetente többször is lemennek, saját erőből tisztítják és újra feltárják a folyosókat és termeket, ellenőrzik a bejáratokat. Az egyik legnépszerűbb lejáró az egykor Párizs körül közlekedő vasútjárat a Petite Ceinture egyik alagútjában található. Az IGC mintegy 300 méter hosszan feltöltötte az egyik lejárót, akadályozva ezzel az illegális lejutást, a cataphile-k azonban önerőből ástak egy másikat, s ezzel egy igazi macska-egér játék vette kezdetét.

az egykori Petite Ceinture Párizs körül (lilával)

Ha valaki úgy dönt, hogy körbenézne odalent, fontos, hogy ún. idegenvezetővel menjen, akinek van térképe, évek óta lejár és jól ismeri a járatokat. Az, aki egyedül megy és eltéved könnyen úgy járhat, mint Philibert Aspairt, aki 1793-ban elindult egy lépcsőn, eltévedt és 11 év múlva találták meg a maradványait. Mivel lent természetesen teljesen sötét van - és egyébként csend is - megfelelő felszerelés nélkül sem szabad útnak indulni.

Mi 11 óra körül mentünk le és 8 órát töltöttünk a Catacombes-ban. Eleinte igyekszel kerülni a vizet és köveken ugrálsz, majd pár perc alatt elérsz egy helyre, ahol kb. 50 méter hosszan átlag 30cm-es víz fogad faltól falig. Később olyan helyen is jártunk, ahol combig, illetve derékig ért a víz.

Az egész helynek van egy sejtelmes hangulata, szűk és olykor alacsony mennyezetű folyosón haladtunk, szinte 10 méterenként oldalágak nyíltak, ismeretlen sötétség, mely könnyen felkelti kíváncsiságunkat, de ha az ember enged ennek, könnyen eltévedhet és örökre a Catacombes titokzatos alagútjaiba veszhet. A legextrémebb helyen, egy alig 50cm magas járaton kúsztunk perceken keresztül. 

Mivel a Catacombes egy igazi földalatti világ, ahol egyébként szinte minden szombat éjjel több tucat fiatal szórakozik, léteznek látványosságok is. De beszéljenek inkább a képek...

A bejárat felé

A 70-es évek

hogyan veszíts 100kb-t 2 hét alatt? AIDS!

Promos
A Párizsi Bányász Iskola magánbejárattal rendelkezik. Végzős diákjai minden évben egy falfestménnyel hagynak nyomot maguk után.

Német Bunker
A catacombes atombunkerként is szolgált az idők folyamán, sőt, amikor Párizsba való belépéshez vámot kellett fizetni, a szegények gyakran a föld alatt jutottak be a városba, elkerülve így a fizetést.

talán wc ?

Zene

Kastély és őrzöi 

Csontok

Philibert Aspairet

Egyiptomi terem

füstöltek lábaink

További képek és források:
http://extreme.dahut.fr/spip.php?article6
http://www.carrieres.explographies.com/

első hét az egyetemen

A továbbiakban - amennyiben a bejegyzéseket illetően sikerül tartani a már jelenleg is lassú tempót - sokszor fogok rövidítéseket használni az egyetemmel kapcsolatban. Így most ezeket fogom tisztázni, illetve mesélek a tantárgyaimról és az első egyetemi hetemről.

Első évben 4 kötelező tantárgy van: (zárójelben a használt rövidítés)

Elemi algebra és analízis I. (matek)

Bevezetés az informatikába és a programozásba (IF1)

Bevezetés az operációs rendszerekbe (IS1)

Fizika I.

Kötelezően válaszható a Matematika nyelv (LM1), a Bináris rendszerek működésének alapjai(PF1) és a Leíró statisztika tárgyak közül kettő. Én az első kettőt választatottam, hogy jó döntés volt-e az majd később kiderül.

Az órarendet 1 héttel korábban kézhez kaptuk. 8.30kor kezdődnek az órák, délben legalább 2 óra szünet van, de vannak olyan napok is, amikor 4 óra. Az óráimtól függően 18-18h30-19h-kor végzek, pénteken dél körül. Vannak tárgyak, amik csak kéthetente vannak, így például csütörtökönként csak délután kell bemenjek. Eléggé széthúzták az órákat, így a suli melletti munka péntek délutánra és hétvégére marad.

A tantárgyak a következő modulokból állnak, van a CM, ami cours magistralt jelent, ezek az előadások és nem kötelezőek. A TD (travaux dirigés) az elsajátított elmélet gyakorlatba ültetése, feladat megoldás tanári felügyelettel. Itt már kevesen kb. egy osztálynyian vagyunk, a részvétel kötelező. Szintén gyakorlati óra a TP (travaux pratiques) ám ez kifejezetten a kísérleteket (pl. fizika), vagy géptermi órákat jelenti. Általában egy tárgyból CM és TD van, de IS1-ből például csak TP.

A tanárok elsőre szimpatikusnak tűntek, érthetően beszélnek és magyaráznak. Bár az IF1 TD tanárnak nagyon erős arab akcentusa van és emellett gyorsan is beszél. Ezek után ha megtanulok bármit is JAVA nyelven, akkor az dupla siker lesz.

Az értékelés CC (control continu ~ ZH), részvizsga és záróvizsga alapján történik.

hétvégék

 Kis késéssel pótolom lemaradásom az elmúlt 2 hetet illetően.

Szeptember 10-11.

 Laurent, a fiúk és én biciklivel elmentünk a Jardin d'acclimatation-ba, ami egy állatkert és egy vidámpark keveréke. neuilly Hullámvasutaztunk, dodzsemeztünk, bújócskáztunk a gyerekekkel, piknikeztünk, majd a délutáni órákban tovább indultunk egészen a Gare de Lyon-ig, ahonnan RER-rel hazajöttünk.

Másnap a Pinacothèque de Paris-ban a Romanovok gyűjteményéből rendezett kiállítást néztük meg, illetve megtekintettük az Esterházy-ak gyűjteményének egy részét is.

Szeptember 17-18.

Ez a hétvége a Fête de l'Humanité-é volt. L'Humanité egy francia kommunista újság, ennek következtében a rendezvényen az ország összes megyéjének és a világ több országának (Kína, Portugália, Olaszország, Kuba, Brazília, Algéria, Tunézia, Izrael a teljesség igénye nélkül) kommunista pártja és szervezete. Volt sarló, kasza meg internacionálé, levegőbe lendülő öklök, meg petíció a drága élet ellen.
Idén, az 1960 óta évente megrendezésre kerülő 3 napos program 600000 látogatót vonzott, kb. 500 árusítóhellyel és félszáz koncerttel. A fellépők között olyan neveket is találhatunk, mint Avril Lavigne, Nolwenn Leroy, Gaetan Russel vagy Yannick Noah. Mivel politikai beállítottságtól függetlenül inni, enni és koncertre járni mindenki szeret, kellemes órákat töltöttünk el a Fête de l'Humanitén és méltón meg is ünnepeltem a szülinapom. Az esete itala az úgynevezett apero normand volt, ami rumot, cidre-t, crème de cassis-t és még egy alkoholt, talán pezsgőt tartalmaz. Önmagában elég alkoholos, pláne még pár pohár sörrel, borral és rummal kísérve. Azért vasárnap este is visszanéztünk a Yannick Noah koncertre, de mivel másnap nekem iskolakezdés volt, csak kulturáltan kortyolgattunk.

születésnapi örömök

Hozzátartozik a történethez, hogy pénteken e-mailben értesítettek sikeres felvételimről a l'Université Paris Diderot - Paris 7-re. Így hétfőn már részt is vettem egy értekezleten, kedden, mely egyben 20. születésnapomon is volt be is iratkoztam, szerdán pedig egy szintfelmérőt írtam matematikából.Az egyetem egyébként a 13. kerületben van, Párizs másik felén, de még így is kb. 45 perc alatt odaérek. A nívót illetően a 80 francia egyetem közül a 4.-5. helyen áll.
Amit évekkel ezelőtt csak félve álmodtam, és ami miatt 1 évvel ezelőtt útnak indultam, az most elérkezett. A diákigazolványom kézhezvétele pedig, ha nem is tette még fel az i-re a pontot - de értelmet adott (vagy inkább még több értelmet) az elmúlt 1 évnek.
Születésnapomat családi körben Laurent, Yann, Kelig és a szomszéd, Philippe társaságában ünnepeltem. Amint Laurent átküldi, néhány képpel is szolgálhatok. A további ünneplésről pedig az események megtörténte után számot adok.

braderie de lille

Pénteken szereztünk nekem ágyat, amit félig össze is raktam. Péntek este pedig Lille-be látogattunk, a Braderie de Lille alkalmából, ami Európa legnagyobb bolhapiaca. 10 000 árus összesen 100 km-nyi hosszan, 2 millió látogató, 500 tonna elfogyasztott kagyló, 5000 résztvevő az ilyenkor megrendezésre kerülő félmaratonon.

Az árucikkek között minden megtalálható, az árak pedig 10 cent és 4000 euró (ez volt a legdrágább, amit láttam, bőr kanapészett).

Ami minket illet, kivettük a részünket. Hatan 10 kiló kagylót fogyasztottunk el, mert természetesen, ha Lille, akkor moules-frites.A gyerekek pedig Pokémon kártyákból tankoltak fel. Mind a kettő el is veszett, természetesen egy-egy Pokémonos stand közelében. Vasárnap délután jöttünk haza, én pedig befejeztem az ágyam és elfoglaltam a szobám.

elkezdődött

Történetünk a Virginia állambeli Bemistől mintegy 14000 km-re levő Szekszárdon folytatódik, ahonnan augusztus 30-án reggel ismét útnak indultam. Miután leteszteltem a franciák kanapéját (couchsurfing) elérkezettnek láttam az időt, hogy ugyanazt megtegyem a magyarok autójával. Ezáltal Ferihegyre a "telekocsi" nevű még itt gyerekcipőben járó szolgáltatással(?) jutottam el és a sofőr jóvoltából még egy kis pálinkát is ihattam.
A repülés izgalmak nélkül zajlott. Csak a pilótát (Ladies and gentlemen, it's your Captain. We are now crossing a zone of turbulence. Please return your seats and keep your seat belts fastened. I'm gonna put on some music but don't dance in the aisles.) és az egyik légiutas-kísérőt (If you have any questions feel free to ask my colleague not me I have a headache and now I must repeat it in french but I don't want to do it.) idézném.
Nanterre-be érve szerencsésen megúsztam a welcome békacombokat, ágyam még nincs, de a nevem már kint van a postaládán. Egyébként Nanterre Párizs egyik elővárosa, kb. 88 000 lakossal. A La Défense üzleti negyed szomszédságában lakunk, melyet a konyhai kilátás is bizonyít.

A Roissy nevű repülőtér közelsége miatt a repülők nagyon alacsonyan szállnak erre, ami nekem nagyon sok örömöt okoz. A kerület érdekessége még, hogy sok a bevándorló, egyfajta afrikai negyed. Ennek előnye, hogy az árakat itt hozzájuk igazítják, így itt minden olcsóbb, mint a környéken.

season 2

A nyári kb. 1,5 hónapos szünet olyan gyorsan eltelt, mintha nem is lett volna. Most ismét eljött az idő, hogy visszatérjek kalandjaim helyszínére, Franciaországba. Ezúttal annyi biztos, hogy hova megyek, viszont minden másra irányuló kérdést megválaszolatlanul kell hagyjak, hiszen még számomra is titok, hogy mit hoznak a következő hetek. Boldog tudatlanságban indulok tehát útnak, ha pedig élveztétek eddigi kalandjaimat, akkor tartsatok velem a "2. évadban" is. Igyekszem valamennyire rendszeresen jelentkezni és arra is törekedni fogok, hogy történésekből se legyen hiány.

Hamarosan találkozunk!

endzsi

epilógus

A kezdéssel ellentétben a befejezés rövid, már-már a végletekig egyszerű lesz, s nem is annyira befejezésnek szánnám, mint inkább egyfajta összegzésnek az első évad végén. A kaland ugyanis nem ér véget, (az a sírig tart ;) és ha majd ritkábban is, de szeptembertől újra itt!

Tehát: 304 nap, 6 kg plusz, kb. 5618 utazott km, 2192 kép és videó, 36 útbaigazított ember és végül minderről egy videó. Köszönöm a figyelmet minden kedves Olvasómnak.

üdv: endzsi

10 mois en France par angyaldora

TOP 10 kulináris élményem

Így a vége felé megosztanám veletek a TOP 10 kulináris élményem (kezdve a legrosszabbal, zárójelben a kóstolás ideje és helyszíne)

1. Polip: látvány, íz mindenhogyan 0 pont (2011. április Toulon)

2. Csiga: csak kicsit maradt le az első helyről, talán mert olyan verziót is volt szerencsém enni, ami csak kicsit volt undorító (2005. július, 2011. január, 2011. március Párizs)

3. helyre kerül a borjúvese és a bríz (azaz a borjú csecsemőmirigye), ismertetőjük, hogy bizarr az állaguk és nincs igazából ízük. (2011. január Párizs)

A továbbiakban az elsőre furcsán hangzó, ám mégis kellemes meglepetést tartogató finomságok.

- moules, azaz borban főtt kagyló sültkrumplival. (2005. július Loire-völgy, 2010. augusztus Párizs)

- amandes, egy újabb kagyló fajta, karakteres, sós lével, nyersen fogyasztva (2011. március Bourges)

- osztriga, hidegen és főtten, meglepően finom volt (2010. karácsony, Párizs)

- nyelv (sertés vagy marha), paradicsomos szósszal, rizzsel, szinte húsnak érzi az ember, csak ne tudnám, hogy nyelv volt... (2011. június, Párizs)

- garnélarák nyersen csipegetve, csápostul, mindenestül... (2005. július Párizs, 2010. augusztus La Breille, 2011. március Bourges)

- kalmár ismét egy finom, csak ne mondjátok meg, hogy mi volt ez kategória. Paradicsomos szósszal, tésztával

A felsorolt 10 étel közül 7-et Laurent-nak "köszönhetek" :)

Ami kimaradt: békacomb, tintahalas tészta, sertésagyvelő, pâté de tête (disznó fejéből készült pástétom). Aggódni nem kell, még idén pótolom ezeket :D

történések

Vasárnapra lefixáltunk Laurent-nal egy pikniket, amiből végül is teraszos ebéd lett az esős idő miatt. Érkezésemkor Laurent nagy vidám közölte, hogy épp nyelvet főz. Mondom szívatsz! De nem, tényleg ott fortyogott egy lábosban, mondanom sem kell milyen gusztusos volt... Természetesen teljesen véletlenül vett aznap nyelvet és soha életében nem is készített még ilyet. Hozzáteszem, legutóbb, teljesen véletlenül, pont amikor ott jártam, csigát főzött. Micsoda véletlenek! Megnyugtatok mindenkit, ha nem tudom, hogy nyelvet eszem, simán elhiszem, hogy valami hús. Ebéd után, aztán a fiúkkal lementünk a parkba focizni. Pár perc múlva a fél lakótelep jött játszani és a többi gyerek összesen nem volt annyi idős, mint én. Ha fogócskáztunk, mindenki engem akart megfogni, ha bújócskáztunk, mindenki engem keresett először. Kb. 2 órán keresztül bírtam a strapát, aztán felmentünk megnéztünk valami kellemes animációs filmet. (Monsters vs. Aliens)

Kedd este visszatért Béatrice és érkezése után potom 3 perccel már rá is döbbentett, hogy miért voltak olyan nyugodtak elmúlt napjaim. Gyorsan vissza is zökkentünk a hétköznapokba.

16-án este megérkezett Kriszti és Nóri akikkel egy nagyszerű hetet töltöttünk el (remélem ők is így gondolják :). Felkerestük Párizs nevezetességeit, s bár az idő nem igazán kedvezett nekünk, szerencsénk volt részt venni a Fete de le Musique-n, azaz a zene ünnepén. Koncertek és emberek mindenütt az utcán, bárokban...

A röpke hét gyorsan eltelt, és távozásuk után lassan én is elkezdtem összepakolni. Jelenleg kb 75%-ban kész vagyok. Könyvek és a gyakran használt tárgyak illetve néhány ruha vár még bepakolásra.

Egyetemet illetően jelenleg Nanterre-be vennének fel, de még hezitálok, hogy elfogadjam-e, vagy maradjak CNED-nél, ami bár levelező, de UPMC-vel együttműködésben. Ez a téma még augusztus-szeptemberig lezáratlan marad.

párizsból nem jelentettem

Május 28. napján Caroline bérmálásának apropóján alkalmam volt végül 9 hónap után megismerni a család többi részét, ide sorolván apu szüleit, bátyját, anyu bátyját, unokaöccsét és családjukat. Az előkészületek már pénteken megkezdődtek, és szombaton is egész napra be lettem fogva. Életre szóló élmény volt a kertbútorokat 5 percenként odébb rakosgatni, amíg a Madame végül áldást nem adta az elrendezésre. És akkor ezek után jött a teríték... Előkerült ugye a családi ezüst, de azt csak speciális tisztítószerrel lehet tisztítani, majd az evőeszközökkel játszottuk újra az így tegyük vagy inkább úgy műsort. Miután a vendégek átsereglettek a templomból a kertbe, végre eljött a várva várt pillanat és pezsgőt bontottunk. Ez azért jó, mert ha rendszeresen után töltjük poharunkat, gyorsabban múlik az idő. A napot motorozással zártuk, a nagybácsi Guillaume (jóképű és gazdag, csak lehetne egy 10essel fiatalabb) a Harley-Davidson-ján minden vállalkozó kedvűt elvitt egy körre.

Vasárnap egy sartrouville-i grillparty keretében pihentem ki a fáradalmakat, ahol a kb. 40 jelenlévő közül 35 mérnök volt, a többi meg most diplomázik. Szerencsére végig sütött a nap, jól fogytak a borok, finom volt a barbecue.

A következő héten pedig már be is léptünk a júniusba és a napok csak egyre fogynak. 

A héten nincs Beatrice, mert elutazott az iskolával, így a kicsit nyugisabb a légkör, de néha már unalmas, hogy senki sem nyaggat...

normandia avagy játsszunk utazást igaziból

A hirtelen felindulásból beszerzett vonatjegyeimmel lelkesen indultam útnak, annak ellenére, hogy tudtam a szokásos hétvégi vasúti munkálatok megnehezítik majd a dolgomat. Az alapfelállás az volt, hogy felszállok a vonatra a következő állomáson át kell szálljak pótló buszra ,majd egy megállóval odébb vissza a vonatra. Ez még csak a hogyan jussunk el Párizsba történet, ami máris 1 órával kevesebb alvást jelentett. Aztán a terv ott borult, amikor a várt vonat késett, majd üzemzavar miatt hirtelen minden vonatott töröltek a következő 1 órában. A gond csak az volt, hogy nekem 1 óra múlva már a tenger felé kellett volna robogjak. Persze egy szem taxi nem volt az állomáson, szombat kora reggel lévén pont ez időben busz sem volt. (ez tipikus Vaucresson) Szerencsére nem sokára befordult egy taxi, leintettem, de a sofőr még gyorsan beugrott a pékségbe reggelit venni, persze a taxiórát már elindította, hadd járjon, amíg ő felvásárolja a fél boltot. Miután szerencsésen átszálltam az eredetileg is elérni tervezett vonatra, már beindultak a dolgok. De csak hogy a Paris-St-Lazare-on ismét elakadjanak. Normandiába tartó vonatom 15 perc késésben volt, de aztán mégis időben elindultunk. Viszont még a peronon bemondták, hogy nem megy Le Havre-ig, hanem az előtte lévő állomás (ami kb. 50 kilométer) lesz a végállomás. Már Párizst elhagytuk, amikor bemondták, hogy végül is még is csak elmegyünk Le Havre-ig.

 Megérkezvén azonnal buszra váltottam és Étretat-ba mentem. Hagyományosan útba ejtettem a turinform irodát, egyrészt mert az ilyen helyeken nagyon kedvesek az emberek, másrészt meg adnak szép színes térképet, amit hasznos tud lenni. Szívtam egy nagyot a sós levegőből és pár perc múlva már a tengerparton henyéltem. Természetesen csak pár percet, aztán megmásztam a híres szirteket, amiket Monet több alkalommal is megfestett. 

A déli piknikemhez egy sirály is csatlakozott, szemtelenül megközelítve ételeimet. Néhány óra után elégedetten indultam vissza Le Havreba, majd a buszon kiderült, hogy a G8 ellenes manifesztáció miatt, a buszok csak Le Havre határáig. És a határt tényleg úgy kell itt elképzelni, hogy 3 fa meg két bokor és egy országút. Le Havre meg valamerre arrafelé. Ilyenkor azért úgy megbecsüljük a térképeket. Még egy 60-as angol nő és társasága is letámadott, hogy merre kell menni, mondtam, hogy arra, és miután megkérdezte, hogy én ismerem-e itt ezt a helyet, mondtam, hogy igen l egalább 5 perce. Elindultam az említett irányba, de mivel pár perc után sem kezdett úgy "el havreosiadni" a környék, stoppoltam egyet és mint utóbb kiderült, jól tettem, ugyanis jó pár kilométert gyalogolhattam volna. Szerencsére pont a turinform mellett tettek ki, így rögtön beszereztem egy térképet. Elsőként az André Malraux modernművészeti múzeumba tértem be, majd tettem egy nagy sétát a város központjában. Egy tengerparti étteremben elfogyasztott vacsora után naplementét néztem, majd a couchsurfer hostommal benéztünk a koncertre, amit a G8 ellenes program keretében szerveztek.
A vasárnap reggeli parti séta nagyon hangulatos, kutyasétáltatók, futók, kitesurferek társaságát élvezheti az ember. Ha pedig elég kitartó, a világvégére is eljuthat. Ez ugyanis a sétány neve, és ha az ember egyszer odaért, egyből meg is érti, hogy miért. Egy délutáni alvás a parton, majd indulás a vonatra.

további képek itt