helyzetjelentés

Csak röviden arról, hogy augusztusban végre kipihenhettem az év fáradalmait és már nagy szükségem volt erre. Egy hét az óceánnál és 4 hétvége elszórtan így az elmúlt 2 hónapban a tengernél, ebből 3 motorral. Amazing ! Ja, az óceánnál ismét volt alkalmam egy-két kulináris érdekességet megkóstolni, mint a mókustüdő vagy a birkahere. Ettünk saját magunk által szedett/horgászott kagylót és halat is. Volt rák, csirke, marha, minden ami szem szájnak ingere.

Voltam Titanic kiálltáson, véradáson (már az ötödik volt ;)). Ismét alszom napi legalább 7 órát, ami igen nagy előre lépés az elmúlt 10 hónaphoz képest. A szeptember óta elvesztett kilók egy részét is sikerült visszaszerezni, napi xxxx kalória bevitelével, teljesen anti update módon zabálva. :D
Szuper szülinap barátokkal, szajnán-hajózásos-vacsorázos, stílusosan, kaptam könyveket, meg egy smartboxot, amivel számos izgalmas tevékenység közül választhatok egyet, mint bungee jumping, rafting, quad, repülés stb...

Egyébként másodéves lettem, ami nem igazán hírértékű, mert papíron nem lehetett megbukni. Persze ez a veszély távolról sem fenyegetett. A cégnél is minden a régi, még mindig nagyon szeretjük egymást (szívatni).

Kaptam fizetésemelést meg prémiumot, szeptemberben ez különösen jól jött.

Az idei évben a színjátszást szüneteltetem több okból kifolyólag. Persze a személyes projektek továbbra is napirenden vannak, ami a kisfilm forgatást illeti. A színház a lőtérnek adta át a helyét. Kora tavasszal csak egyszer kellett volna elmenjek lőni, de aztán annyira jól sikerült, hogy havi egyszer visszajártam és addig beszéltünk róla, hogy végül azon kaptam magam, hogy szeptember óta kartonra lövöldözök heti 2 órát.

Ami Hugo-t illeti, az a közel 4000 km-t amit megtettünk május óta, ráébresztett, hogy ez így nem állapot, így a prémiumomat gyorsan befektettem nagy motoros jogsira.

Egy anekdota így a végére. Nem régiben egy belga barátommal, aki nem beszél franciául csak angolul, bementünk egy boltba és feltette a következő egyszerű kérdést :

- What's the difference between the two products ?

Jött is a válasz a francia eladótól:

- Yes, Zö diföransz iz, - és itt úgy észrevétlenül átvált franciára - c'est que le premier est plus tecnique, alors que...

Ki mondta, hogy a franciák nem beszélnek angolul ? :D

hugo és egyebek

Hosszú hónapok után végre újra két keréken élvezhetem a júniusi szelet és esőt...

Honda CBR 125 2006

Hugo május 25-én került hozzám és első napon máris vagy 100 km megtettünk. El kellett menjek ugyanis Caro anyukájához, hogy segítsen igazítani a jellmezemen, este pedig egy színjátszós összejövetelünk volt.

Bulle, a házigazda külön gondolt rám, és csak házi készítésű ételekkel várt minket. Induláskor még egy üveg házi puncsot is adott az útra. Persze ha vezetek, nem iszom, mert kilötyögne...

Bulle és én

Az év vége elég sűrűre sikeredett. A színjátszós suli emberhiányban szenvedett, így bevállaltam, hogy közreműködöm, mint jegykezelő, szervező és pultos. Azt hiszem 11 előadást csináltam és ez rengeteg munkával járt. E mellett készültünk is június 7-re a mi saját esténkre. Woody Allen, Mindent amit tudni akartál című filmjének színházi feldolgozását adtuk elő.

a kulisszák mögött

és színen

Persze az, ami itt pár sorban elfér, a valóságban zsúfolt napok formájában volt jelen. Ismét értékes órákat vesztettem el az alvásidőből, mert mindemellett ugye dolgozni meg iskolába járni is kellett néha.

Hugoval már 1200km-en is túl vagyunk, alig több mint egy hónap után. Párizsba nem nagyon szeretek menni, mert általában időre megyek és akkor az elég stresszes. Viszont a Diadalív körforgalma életre szóló élmény. Elsőre az ember csukott szemmel gurul be és úgy érzésre igyekszik élve kijutni. Sokadszorra pedig már gyerekjáték. Az is felejthetetlen, amikor a Champs-Elysées-n a visszapillantóba nézek és a lemenő napot látom a Diadalív lábai között. Az Eiffel-torony előtt pózolni pedig kötelező. 

Véget ért az első évem az egyetemen, mivel megbukni nem lehet ezért validáltam, de amúgy is meg lett volna. Az átlagot majd talán 2 hét múlva küldik. Most szeptemberig csak dolgozom, augusztusban pedig a nagyon megérdemelt és várt nyaralás valószínűleg Normandia/Bretagne irányában.

ipsc

A történet hitelességének érdekében, a februárban elkezdett rövidfilmem forgatását szeptemberig felfüggesztettem. Mint az előre látható volt, kicsúsztunk az időből és beköszöntött a tavasz, ami a forgatás őszig való elhalasztását jelenti számunkra, legalább is ami az én filmemet illeti. Nyáron egy másik rövidfilmet fogunk forgatni, melynek szerzője Caroline lesz.

a csapat egy része

Június 7-én kerül sor a színjátszós előadásra, júniusban pedig még egy forgatás várható az iskolában. Valószínűleg egy az Acéllövedék című film egyik híres jelentében fogok játszani, bár ez még nem 100%.

Április 26-i hétvégén, immáron harmadszorra vettem részt a bourges-i fesztiválon. Egy hétvége a barátok, a zene, az alkohol (de főleg a sör és a cognac, meg egy kis pálinka) és a zabálás jegyében. Szerencsére engedélyt kaptam, hogy hétfőn csak délután menjek dolgozni, ami még így is kihívásnak bizonyult. Egyébként iskolában, munkában minden rendben. Most már van high-tech Brother nyomtatóm is :)

egy bourges-i bárban

 Ha már Brother, akkor lövész kollégámról - Bernard - kell tegyek említést. Második alkalommal egy Tanfoglio Stock III-at próbáltam ki, aztán zombisat "játszottunk". Ennek a lényege, hogy van több célpont, és felváltva lövünk, amíg valamelyikünk el nem találja, ha talált, akkor célpontot váltunk.

Aztán azon az ominózus hétfőn, Bernard behívott az irodájába. Azt mondta, hogy nagyon jól lövök, ezért részt fogok venni egy IPSC foglalkozáson, ami egy szituációs lőgyakorlat. Pontosság, gyorsaság és biztonság a három fő szempont. Egy aprócska figyelmetlenség és már ki is zártak a versenyből. Jelenleg versenyidőszak van, úgyhogy nem tudok menni, csak júniusban valamikor. Addig is megkaptam minden felszerelést, hétfőn pedig kicsit gyakoroltunk is.

4+1 tár

az öv a Glock-kal

nikita

Március 6.-án végre elérkezett a nap, amit már régóta vártam. Egy kollégám megígérte, hogy megtanít lőni, így hát szerda este elmentünk a Roissy-ban található lövészklubba.

Elsőként, csak hogy érezzem, milyen lőnni, két 22-es kaliberű pisztolyt próbáltam ki, köztük egy Berettát. Ezután egy 9 mm-es Colt következett. Itt már jobban éreztem a felszabaduló erőket.

A klubban igazi társasági élet van, természetesen csak férfiak, így jelenlétem számos kíváncsiskodót vonzott. Amikor megtudták, hogy először lövök, mindenki azt akarta, hogy próbáljam ki a fegyverét - ne gondoljatok semmi rosszra. Így esett meg, hogy szerencsém volt egy Colt revolvert is kipróbálni. Ehhez képest, a 3 másik fegyver játékpisztoly.

Az est fénypontja azonban az volt, amikor egy egy M16 géppuskával lőhettem. 

Nagyon jó hangulat volt, persze mindenki figyelt a szigorú biztonsági szabályok betartására. A lövészet mindenek előtt koncentrációt követel, így 1-2 óra után az ember szellemileg teljesen lefáradtan teszi le a fegyverét. Állítólag első alkalomhoz képest tehetséges vagyok és távozáskor csak annyit mondtak, "szakmát kéne váltanod".

Kollégám már megmutatta legközelebb mivel fogok lőni és hogy milyen technikát fogunk alkalmazni.

A Magyarországon tomboló hóvihar Franciaországból érkezett. A párizsi régió gyakorlatilag megbénult és 3 napon keresztül alig lehetett buszokat, autókat, embereket látni a fővárosban. A 15-20 cm hó sakk-mattot adott a vonatoknak, az autópályáknak, a buszoknak. Még augusztus 15.-e környékén - amikor köztudottan egész Párizs nyaralni megy - is nagyobb a nyüzsgés. 

Place de Clichy kedd este - jobb napokon autó autó hátán

A kert

előzetes

A legutóbbi forgatásunk előzetese. Teljes verzió felirattal hamarosan !

az előző hetek tartalmából

Nem mondom, hogy haladjunk sorjában, mert csak így ömlesztve fogom mondani, írni, ahogy eszembe jut...

Tehát tegnap üzemorvosnál voltam, mert ez így elő van írva. A doktornő nagyon szimpatikus volt, bár megszidott, amiért nem alszom eleget. Szerencsére az alkoholfogyasztási szokásaimról nem érdeklődött... Viszont szükség volt az oltási könyvemre, aminek megtekintése igencsak szórakoztatóra sikeredett. Ami latinul volt benne azt ő értette, ami magyarul azt meg én. Na már most az derült ki, hogy én pont tíz éve kaptam tetanusz elleni oltást, és a munkám természetéből kifolyólag, újból magamhoz kéne vegyem az oltóanyagot. Miután elmeséltem kis életem történetét, hogy ki vagyok, miért vagyok itt és ez milyen és már nem volt több kérdése (egyébként alkalmas vagyok a munkavégzésre), elmentem a patikába megvenni az "anyagot". Kértem időpontot a jövendőbeli háziorvosomhoz és ha minden jól megy pont 20 nap múlva már zsibbadó karral fogom sajnáltatni magam.

Mivel a vizsgálat egész napra igazolt és mert a doktornő javasolta a sportolást, vettem uszodabérletet és egyből úszkáltam is pár hosszt. Megpróbálom a csütörtök estét úszóestnek megtartani. 

Suliban megkaptuk az első fél éves kiértékelést, büszkén jelentem, hogy második vagyok tizenkettőből, de még a céges értékelést várjuk.

Apropó cég, az idei eddigi legjobb alkotásom az volt, amikor kedvenc kollégámat hozzáragasztószalagoztam a székéhez.

Utókarácsonyi ajándékként kaptam egy csapót, úgy hogy most már nagyon felszereltek vagyunk a forgatásokhoz.
Szokatlan módon, januárban kb. 15 cm hó esett egy nap alatt.

 

Most palacsinta szezon van, a jövő héten ingyen palacsintás reggeli lesz a cégnél. Ja igen, hoztam magammal pálinkát kóstolóba. A főnököm mondta, hogy csak diszkréten, mert ez itt tilos, aztán elővett egy poharat és kiszolgálta magát. A diszkréció akkor veszett el, amikor az egész szereldének cefre szaga volt...

Goldi

 Összetört szívvel, megrendülten írom e sorokat. 10 éves korom óta, mióta hozzánk került életem értelme volt, a húgom, a barátom, a kutyám volt Ő. 2013. január 3-án reggel tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket. Megtanított szeretni és semmit sem kért cserébe. Most csak a mellkasomban feszítő fájdalmas ürességet érzem, az elfogadhatatlan tényt, hogy többé nem vár rám, mikor hazaérek, nem sétálunk együtt, nem jön oda pacsit adni, nem nevetett meg... 

Tudom, neki már nem fáj semmi és fentről néz le ránk és tudom, ha majd meghalok, ő várni fog rám, csóválva a farkát, pacsit adva...

 Nyugodj békében drága Rori !

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
s a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

/K.D. - Halotti beszéd részlet/

korábban :
http://prazeodimium.blogspot.fr/2010/08/arrol-hogy-goldi-nagyon-fog-hianyozni.html