hugo és egyebek

Hosszú hónapok után végre újra két keréken élvezhetem a júniusi szelet és esőt...

Honda CBR 125 2006

Hugo május 25-én került hozzám és első napon máris vagy 100 km megtettünk. El kellett menjek ugyanis Caro anyukájához, hogy segítsen igazítani a jellmezemen, este pedig egy színjátszós összejövetelünk volt.

Bulle, a házigazda külön gondolt rám, és csak házi készítésű ételekkel várt minket. Induláskor még egy üveg házi puncsot is adott az útra. Persze ha vezetek, nem iszom, mert kilötyögne...

Bulle és én

Az év vége elég sűrűre sikeredett. A színjátszós suli emberhiányban szenvedett, így bevállaltam, hogy közreműködöm, mint jegykezelő, szervező és pultos. Azt hiszem 11 előadást csináltam és ez rengeteg munkával járt. E mellett készültünk is június 7-re a mi saját esténkre. Woody Allen, Mindent amit tudni akartál című filmjének színházi feldolgozását adtuk elő.

a kulisszák mögött

és színen

Persze az, ami itt pár sorban elfér, a valóságban zsúfolt napok formájában volt jelen. Ismét értékes órákat vesztettem el az alvásidőből, mert mindemellett ugye dolgozni meg iskolába járni is kellett néha.

Hugoval már 1200km-en is túl vagyunk, alig több mint egy hónap után. Párizsba nem nagyon szeretek menni, mert általában időre megyek és akkor az elég stresszes. Viszont a Diadalív körforgalma életre szóló élmény. Elsőre az ember csukott szemmel gurul be és úgy érzésre igyekszik élve kijutni. Sokadszorra pedig már gyerekjáték. Az is felejthetetlen, amikor a Champs-Elysées-n a visszapillantóba nézek és a lemenő napot látom a Diadalív lábai között. Az Eiffel-torony előtt pózolni pedig kötelező. 

Véget ért az első évem az egyetemen, mivel megbukni nem lehet ezért validáltam, de amúgy is meg lett volna. Az átlagot majd talán 2 hét múlva küldik. Most szeptemberig csak dolgozom, augusztusban pedig a nagyon megérdemelt és várt nyaralás valószínűleg Normandia/Bretagne irányában.