Öt éve, amikor először utaztam a párizsi metrón még nem tűnt fel, hogy ilyen sokan vannak. Biztosan azért, mert akkor még nem voltak ilyen sokan. Azóta azonban eltelt 5 év, volt egy világválság meg úgy általában zajlott az élet szokása szerint. Hogy vajon a válság közrejátszott-e abban, hogy idáig jutottunk, nem tudom. Mára azonban olyan méreteket öltött a metrón zenélés, hogy az láthatóan zavarja a franciákat. Na persze, a turisták elmosolyodnak, amikor felcsendül a lasciate mi cantare. Igen, ők mosolyognak, mert itt töltenek egy hetet aztán mosolyogva hazamennek és mosolyogva mesélik kalandjaikat a metrón. De a franciák, vagy alszanak, vagy olvasnak a metrón, olykor bizony nem kis méretű könyveket tartva a kezükben, és egy-egy arckifejezésből vagy kicsit agresszívabb lapozásból az is egyértelművé válik, hogy szívesen meglengetnék a zenészek irányába Lorant Deutsch* igazán népszerű Metropolitain című könyvének egy keményfedeles példányát. És zavaró, az ember örül, hogy végre átszállhat a földalatti zenélődobozról az RER-re, azonban jó szerencséjének köszönhetően ott már várja egy másik lelkes harmónikás. A nyári uborkaszezonban a latinos dallamok dominálnak a fent említett szám mellett sűrűn csendül fel a volare, cantare is. Az őszi hónapokban inkább a klasszikusok voltak hallhatóak pl. Szamárinduló. Zenészeink azonban nagyon figyelmesek és alkalmazkodnak a szezonhoz. Így most hétvégén hazafelé jövet a vonaton - mert hogy vonatra is felszállnak - egyszer csak a Jingle bells kezdő sorát véltem hallani... Ha november 20-án már ilyen átszellemülten játsszák a karácsonyi dalaikat - főleg a jingle bells idegesítő, tavaly magyarhonban is oda voltam érte, hogy minden áruházban ez szólt - tehát ha már most ilyen lelkesek, akkor én pár napon belül dallamra fogom őket gyilkolászni és erre fogom biztatni francia utastársaimat is. Öt éve nem volt ez ilyen súlyos, pedig aztán akkor nagyon árgus szemekkel figyeltem mindent, előfordult akkor is, hogy zenéltek, de inkább a folyosókon. Azóta sajnos többségük az újonnan érkezőkkel együtt beköltöztek a metrókocsikba...
*Lorant Deutsch. Francia színész, író. Gondolom nem sokan hallottak róla, pedig a mellett, hogy egy nagy sikerű könyv, a Metropolitan szerzője - amit megjelenése óta egész Franciaország olvas - magyar apával büszkélkedhet. Születési neve László Matekovics. A könyv egyébként párizs metró állomásain keresztül mutatja be a fővárost, aminek az író saját bevallása szerint fanatikusa. E mellett a színházban, tévében, moziban is találkozhatunk vele, persze nem a közönség soraiban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése