laurent ismét színrelép

Az elmúlt hét a korán kelésé volt. A korábbi hónapokhoz képest minden nap legkésőbb 9 órakor felkeltem. Többnyire azért, mert fordítóhoz kellett menjek érettségi ügyben, vagy vért adtam - ami ezúttal kellemes rosszulléttel ért véget - esetleg a gyereket kellett iskolába vinni, mert a szülők már korán elmentek. A hét közepére kicsit beteg is lettem és ezáltal ingerlékenyebb, egy szó mint száz, fárasztó egy hét volt. Vasárnap azonban csatlakoztam Laurent-ékhoz, akik Yann 8. születésnapját ünnepelték. Ott volt Lille-ből Gratien és Sonia, illetve Stéphane a kicsikkel. Sajnos Blandine dolgozott, pedig nagyon rám fért volna a társasága. Mondanom sem kell, micsoda véletlen Laurent vett csigát, pontosabban "bulot"-t, mert hogy a csigából sem egyfélét esznek. Ez a közönséges kürtcsiga. Majonézzel egész jól csúszik, sokkal kevésbé bizarabb, mint a hagyományos fajták. A kóstolás után udvariasan még egyet megettem, aztán szerencsére a fiúk rászabadultak.

Laurent gyerekei egyébként jól neveltek, ha rájuk szólnak egyből leállnak, lekapcsolják a tv-t, mennek a szobába büntibe. Ha tudnám, hogy nekem is két ilyen fiam lesz... Már rég nem éreztem ezt a családi vasárnap érzést, de ez most teljesen olyan volt. Ebéd után a nagyok az asztalnál kávéznak és beszélgetnek, a kicsik játszanak, főleg pokémont...

Közben jelentkezett Damien is és húsvétra meghívott bennünket egy hosszú hétvégére.

bourges

Hétvégén bepótlásra került egy bourges-i látogatás. Bár a vonat csak 7 órakor indult Párizsból már 5 óra előtt fel kellett keljek, hogy biztosan időben odaérjek az állomásra. Szombat hajnal lévén, így jóval mozgalmasabb volt a város, mint múltkor a kora reggeli órákban. Ezúttal csak 2 óra vonatozás várt rám és végül megérkeztem a Párizstól kb. 230 km-re fekvő Bourges-ba, amitől nem messze található az ország közepe (maga a régió is a beszédes Centre nevet viseli).

jellegzetes bourges-i ház

 Damien jött értem és elmentünk hozzá. Két lakótársa van, egy német egyetemista, aki német tanárnőnek készül és itt gyakorlaton van, illetve egy francia lány. A hétvégét velünk töltötte Damien bátyja Richard is. Elsőként egy kellemes szombat reggeli piaci túrát tettünk, majd sétáltunk egyet a városban. Ebédre a Le guillotin-ba mentünk (nem azonos a la guillotine nevű kivégző eszközzel). Evés közben a házasság és a reprodukció kérdéseit tárgyaltuk át és mindenki azon a véleményen volt, hogy nem szeretne gyerekeket. Miután úgy jól laktam, hogy mozdulni alig bírtam, felmásztunk a Cathédrale St-Étienne (világörökség része) kb. 60 méter magas tornyába. Az eső ellenére egy fél órát elnézelődtünk ott fent. 

Miután földet értünk összefutottunk a német lakótárssal és beültünk egy kávézóba. Estére színház volt a program, sajnos nem sokkal előtte Damien hívást kapott, hogy másnap hajnali 5-re a bázison kell lennie. Persze ez ilyen katonai titok, hogy milyen bevetésre küldik, de ha az újságok arról írnak, hogy Sarko fellép a líbiai diktatúra ellen, akkor nem nehéz kitalálni. A darabra velünk tartott két másik ismerős, akiknek unokatestvérként lettem bemutatva és Damien a hétvége folyamán többször is utalást tett arra, hogy befogadott családtag vagyok. Maga a darab elég negatív képet festett az életről. 6 különböző korú nő mesélt nekünk a szerelmeikről, férfiakról, csalódásokról. Mindezt kellemes francia sanzonokkal tarkítva, olykor elég nyers már-már obszcén szavakkal. Kár, hogy a napos oldalt így kihagyták. Miután jól kielemeztük a darabot, a német megkért, hogy mondjak valamit magyarul és nekem a Tiszta szívvel jutott eszembe, úgyhogy azt mondtam először magyarul, majd franciául. Aztán francia verset is akart és mivel én voltam a leggyorsabb megörvendeztettem az Őszi sanzonnal. Osztatlan sikert arattam.

Másnap végül Damien korábban hazaért, viszont következő napra is behívták, így a vasárnap matekozással telt. Richard hamarosan vizsgázni fog és gyakoroltunk vele. Amíg a gyöngytyúk sült az almával meg a krumplival a sütőben, elugrottunk a "Marais"-be, a szó mocsarat jelent és a Yevres és Voiselle folyók találkozásánál található mocsárvidéket jelenti. 

A kis szigetek egy-egy kertet jelölnek, amihez a tulajdonosa csak hajón tud eljutni. Sajnos az időjárás kicsit belerondított a hétvégébe, de remélhetőleg pár hét múlva újra tiszteletemet teszem Bourges-ban.

szegény embert víz is húzza

Tegnap átmenetileg medence lett a konyhából. Nagyobb gond volt, hogy anyu nem tudta hol lehet elzárni a vizet. Amikor meg lett a szekrény akkor meg sokáig nem tudtuk kinyitni. Aztán végül hazaért apu, aki az ujjával követte végig a csöveket a házban és közben dödögött magában. Olyan volt, mintha varázsolni próbálkozna. A kis rituálé alatt hozzám is bejött párszor - a zuhanyzóm és a csapom miatt - és egy ízben neki állt elmagyarázni nekem a ház vízellátási rendszerét annak előnyeit és hátrányait, mindemellett kikérte a véleményemet tervének helyességéről. Miután megerősítettem, hogy én is azt az egyetlen megoldást látom elfogadhatónak, amit ő. Így hát olykor fellelkesülve, néha kissé csalódottan rohangált a házban állítgatott ezt-azt, majd egy jó óra múlva bejelentette, hogy végzett. Kiderült, nem sikerül csak a meleg vizet elzárnia, így végül elzárt mindent és majd holnap jön a szerelő.

Jött is másnap kikapta a konyhai csapot, majd dél körül, amikor végzett, szólt, hogy most már kezdhetek főzni, viszont nem lesz vizem. Így víz nélkül főztünk délben is, meg este is. A szegény ember vízzel főz így új értelmezést nyert nálam, ha a köztudatban nem is marad meg a "gazdagék meg víz nélkül" kiegészítésem.

Másnap ragyogó tavaszi időnk volt egész nap. Amikor táncról jöttem hazafelé a rádióban Pink Martini - Sympathique című száma szólt. Szemben Versailles felett zuhant a nap, sárgára festve a horizontot, mögöttem pedig a távolban, ott nyújtózott süttetve magát a híres vas torony, aminek igaz csak a teteje látszott, de azzal bőszen kacsingatott a visszapillantó tükörbe.