Az elmúlt hét a korán kelésé volt. A korábbi hónapokhoz képest minden nap legkésőbb 9 órakor felkeltem. Többnyire azért, mert fordítóhoz kellett menjek érettségi ügyben, vagy vért adtam - ami ezúttal kellemes rosszulléttel ért véget - esetleg a gyereket kellett iskolába vinni, mert a szülők már korán elmentek. A hét közepére kicsit beteg is lettem és ezáltal ingerlékenyebb, egy szó mint száz, fárasztó egy hét volt. Vasárnap azonban csatlakoztam Laurent-ékhoz, akik Yann 8. születésnapját ünnepelték. Ott volt Lille-ből Gratien és Sonia, illetve Stéphane a kicsikkel. Sajnos Blandine dolgozott, pedig nagyon rám fért volna a társasága. Mondanom sem kell, micsoda véletlen Laurent vett csigát, pontosabban "bulot"-t, mert hogy a csigából sem egyfélét esznek. Ez a közönséges kürtcsiga. Majonézzel egész jól csúszik, sokkal kevésbé bizarabb, mint a hagyományos fajták. A kóstolás után udvariasan még egyet megettem, aztán szerencsére a fiúk rászabadultak.
Laurent gyerekei egyébként jól neveltek, ha rájuk szólnak egyből leállnak, lekapcsolják a tv-t, mennek a szobába büntibe. Ha tudnám, hogy nekem is két ilyen fiam lesz... Már rég nem éreztem ezt a családi vasárnap érzést, de ez most teljesen olyan volt. Ebéd után a nagyok az asztalnál kávéznak és beszélgetnek, a kicsik játszanak, főleg pokémont...
Közben jelentkezett Damien is és húsvétra meghívott bennünket egy hosszú hétvégére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése