Tegnap átmenetileg medence lett a konyhából. Nagyobb gond volt, hogy anyu nem tudta hol lehet elzárni a vizet. Amikor meg lett a szekrény akkor meg sokáig nem tudtuk kinyitni. Aztán végül hazaért apu, aki az ujjával követte végig a csöveket a házban és közben dödögött magában. Olyan volt, mintha varázsolni próbálkozna. A kis rituálé alatt hozzám is bejött párszor - a zuhanyzóm és a csapom miatt - és egy ízben neki állt elmagyarázni nekem a ház vízellátási rendszerét annak előnyeit és hátrányait, mindemellett kikérte a véleményemet tervének helyességéről. Miután megerősítettem, hogy én is azt az egyetlen megoldást látom elfogadhatónak, amit ő. Így hát olykor fellelkesülve, néha kissé csalódottan rohangált a házban állítgatott ezt-azt, majd egy jó óra múlva bejelentette, hogy végzett. Kiderült, nem sikerül csak a meleg vizet elzárnia, így végül elzárt mindent és majd holnap jön a szerelő.
Jött is másnap kikapta a konyhai csapot, majd dél körül, amikor végzett, szólt, hogy most már kezdhetek főzni, viszont nem lesz vizem. Így víz nélkül főztünk délben is, meg este is. A szegény ember vízzel főz így új értelmezést nyert nálam, ha a köztudatban nem is marad meg a "gazdagék meg víz nélkül" kiegészítésem.
Másnap ragyogó tavaszi időnk volt egész nap. Amikor táncról jöttem hazafelé a rádióban Pink Martini - Sympathique című száma szólt. Szemben Versailles felett zuhant a nap, sárgára festve a horizontot, mögöttem pedig a távolban, ott nyújtózott süttetve magát a híres vas torony, aminek igaz csak a teteje látszott, de azzal bőszen kacsingatott a visszapillantó tükörbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése