Toulon és Bourges

Mikor végre elérkezett a várva várt április 18., egy almatortával elindultam és az országot átszelve röpke 4 óra és 900 km után megérkeztem Toulonba. Irene és Christian fogadott, vacsoráztunk és megmutatták a házat.

Bourges és Toulon

Toulon és környéke

Másnap aztán belecsaptunk a lecsóba. Reggel hajóra szálltunk és a Toulon-nal szemben található St-Mandrier félszigetre mentünk. Egy francia-olasz temető megtekintése után körbetúráztuk a szigetet. Túránk során egyik oldalunkon erdők és hegyek, másik oldalon pedig a tenger terült el, a horizonton pedig sejteni lehetett Afrika partjainak körvonalait.

A harmadik napon tengermentes túránk volt. Az Alpok déli vonulatainak egy apró részét jártuk be. Célunk egy vízesés felkutatása volt. A mellékelt mutatja, hogy sikerrel jártunk. (A mellékelte térképen Signes közelében)

Csütörtökön Six-Fours-les-Plages erdejét vettük a nyakunkba, vagy inkább ő vett minket a nyakába, a környék legmagasabb pontjára érve ugyanis lenyűgöző panoráma tárul a szemünk elé. Előttünk terült el Toulon és környéke, bár Marseilles-t nem nagyon lehetett látni az időjárási viszonyok miatt. 

A napot és egyben a hetet is Île du Petit Gaou apró szigetének körbejárásával zártuk. (A térképen Le Brusc mellett, de külön nincs feltüntetve)

Az utolsó nap egyik élménye volt, hogy amikor már annyira odavoltam a tengerért, hogy hajót akartam venni, meg odaköltözni, akkor eljött az ebédidő. A kis ebédes dobozkám fedelének levétele után, pedig az imádott tenger lakói köszöntek vissza - szerencsére legalább már nem éltek. A kuszkusz jó, paradicsommal főleg, kagyló oké, még a kis ráklárvákat is lenyeltem volna, de a poliplábacskáknál egy kb. "How much ??" lottóreklám fejet betoltam. A többiek persze kétpofára zabáltak - már elnézést, de ez így korrektül lefedi az eseményt - aztán lassan rájöttek, hogy én "rántotthúsföldről" jöttem és nem ápolok éppen felemelő kapcsolatot a polipokkal...

Az egy hét alatt sokat nosztalgiáztunk, ami azért kicsit vicces, hiszen Irenékkel csak szeptember óta ismerjük egymást. Sokat meséltek nekem a régi időkről, a gyerekekről, a családról. Nyár előtt már csak egyszer találkozom velük, egy családi hétvégén 2 hét múlva, aztán ők elutaznak pár hónapra.

Péntek délutánomat süti sütéssel töltöttem. Elméletileg szombat reggel pontban 9 órakor Nanterre-ből indultunk volna Bourges-ba. Én - a notórius késő.... - 8.50-kor vártam a Nanterre RER állomáson. 9.10-kor megjelent Laurent, hogy Florianék csak 20 perc múlva érkeznek. Miért is nem lepődtem meg... Persze amikor Florian és barátnője, Sandra megérkeztek, még boltba mentünk, meg teát ittunk. Annyira jellemző... 10 óra körül végre sikerült is útnak indulnunk...

Április 20-25 Bourges-ban a tavaszi fesztivál ideje (Festival du Printemps de Bourges), ami az évben az első legnagyobb zenei fesztivál az országban. A város központjában éttermekben, bárokban amatőr együttesek lépnek fel, a színpadi fizetős részlegben pedig ismertebb előadókat hallgathatunk.

Amikor megérkeztünk Damien éppen nagy főzésben volt, de ő is, mint mindenki más, oda meg vissza volt a csokis sütimtől meg muffinjaimtól :D Ebéd után aztán a közeli parkban sziesztáztunk, Damien azonban nem tartott velünk, mert éjjel megint líbia bevetésre kellett mennie. Az este és az éjszaka jól és gyorsan telt, csak úgy párologtak a sörök a poharakból és végül találtunk egy nagyon jó reggae koncertet, ahol hajnali 3-ig csápoltunk.

Damien

Léna, Romain és én

Florian

természetesen egyik kellék sem a mienk volt

Másnap korainak mondható 11 óra körül Laurent-nal elindultunk a piacra. Damien ugyan is mindenkinek írt sms-t, hogy szerezzük be az ebédhez valót. Természetesen a közelebbi piac zárva volt, így sétálhatunk 20 percet a másikra. A tengergyümölcsei stand láttán Laurent-ból elszállt másnapossága és lelkesen kezdte kínálgatni nekem a nagy víz élőlényeit. Végül vett 1-1 amande de mer (tenger mandulája) kagylót (glycymeris glycymeris, ha valakinek ez többet mond....), kalmárt és egy maréknyi garnélarákot, hogy majd vásárlás közben elcsipegetjük. Így is lett. Gyorsan kiszürcsöltük a kagylót, vagy nem is tudom, hogy lehetne leírni azt a cselekvést, ahogy elfogyasztottuk annak tartalmát, majd csipegettük a rákokat és mire hazaindultunk volna már el is fogytak a rákocskák. Egyébként a garnélarákokkal nincs semmi gond, mivel mi unblokk egészben ettük, kicsit néha szúrtak a kis csápjai meg lábai, de egészen finom karakteres íze volt. Majd egyszer összeállítok egy listát a kulináris élményeimről. Mire hazaértünk Damien is visszaért a munkából és már javában sült az ünnepi bárány. Ezúttal délutáni sziesztánknak az eső korai véget vetett. Öröm az ürömben, hogy így Laurent neki állhatott elkészíteni a kalmárt, amit paradicsomos szósszal és tésztával tálalt. Kalmárt egyetek nyugodtan, nincs nagyon "tenger íze", mint mondjuk a rákoknak, sokkal inkább halfilére hajaz, és ha jól van megfőzve, akkor nem is rágós. Az esti program keretében ezúttal a legtöbb időt egy rock koncerten töltöttük. 

Egyébként elég sokan voltunk. Damien volt a házigazda, ott volt két testvére Richard és Florian, illetve az ő barátnőik Cybil és Sandra. Damien német lakótársa Friedrike, neki egy barátnője Kristin, Laurent és jómagam. Így kilencen aludtunk szerteszét a lakásban, a koncertek alatt pedig még csatlakozott hozzánk Léna és Romain, akik Kristin barátai.

Hétfőre elméletileg borkóstolás, étterem, meg 11 órai indulás volt betervezve. Ez ott bukott el, hogy 5 órakor volt lámpaoltás és volt, aki még délben aludt... Meg aztán, én személy szerint nem is vágytam túlzottan borra ,meg sörre sem, csak vízre... :D Végül csak az éttermet tartottuk meg programként, viszont próbálj meg franciákkal úgy enni, hogy nem iszol bort... Na meg eleve, egyél annyit, amennyit ők. Már a baguette+pástétom előételnél jól laktam, utána jött egy tejszínes mártásos halas történet, meg marhahús, de vagy mindegyikből 5 adagnyi (ekkor már csak hatan voltunk). Az asztal közepére lerakták a kaját egy nagy tálba és akkor "fais comme chez toi" (=érezd magad otthon). A hagyomány szerint nem lehet addig felállni az asztaltól, amíg minden el nem fogyott, így ettünk, hogy szabadulhassunk. Egyébként sem, de enyhe másnapossággal főleg nem vagyok az a nagyevő, szóval voltak kellemes perceim. Hozzáteszem, hülye hagyományaik vannak, kis híján visszasírtam a locsolást. Majd, amikor kitunkoltad friss baguettel a tányérod és azt hiszed megmenekültél, jönnek a sajtok és úgy lazán 4-5 félét rákotornak a tányérodra. A második kecskesajt fogyasztása közben, azonban rájössz, hogy te bizony éhes vagy és szerencsédre ez a lendület kitart a Charlotte elnevezésű sütiig, meg a hozzátartozó vanília öntetig (creme anglaise, hogy pontos legyek) és gyümölcsökig. A hab a tortán - mármint nem szószerint - az volt, hogy sietni is kellett az evéssel mert ki-ki vonatra szállt, vagy covoiturage-zsal ment haza (ez olyan telekocsi/autó, ha ismeritek).

Hazafelé már csak ketten jöttünk Laurent-nal. Mivel hétfő este mindenki jött vissza Párizsba, este 9 volt, mire hazaértünk. Vagyis 4 órát jöttünk a szokásos 2,5 helyett. Érzékeny búcsút vettünk, Laurent mondta, hogy már azon gondolkodik, legközelebb mivel rukkoljon elő kaja ügyben. Sajnos még teknőslevest, rántottbékát, sült lovat és tehénszemet sem ettem, így én nem félek, hogy találni fog valamit...