lille

Lille Franciaország 4. legnagyobb városa, teljes agglomerációjával együtt pedig Európa legnagyobbjai közé is számít. Neve a l'isle [lil] sziget szóból ered, ugyanis egy mocsaras vidék szigetein épült fel. 

bienvenue chez les ch'tis

állítólag 25 éves... :D

Látogatásunk apropója Gratien születésnapja volt. Mivel már 5 éve nem láttam, örömmel mondtam igent Laurent meghívására. Persze az egész meglepetés volt Gratien számára, szerencsére az utolsó percig nem is sejtett semmit. Elmentünk vacsorázni, majd náluk pezsgőt bontottunk. Másnap elmentünk a város központba, ahol még mindig karácsonyi hangulat uralkodott és talán itt volt az első alkalom, hogy igazi karácsonyi hangulatba kerültem. A Petit papa noel című klasszikus francia karácsonyi énekre mentünk pár kört a karácsonyi vásár közepén felhúzott óriáskerékkel. Búcsúzáskor pedig felhatalmazást kaptam, hogy menjek hozzájuk Lille-be, amikor csak tudok. :)

Maryline, Laurent és én

marché de noel

la belle nuit de noel

December 24.

Megérkeztem a sartrouville-i állomásra, ahol némi várakozás után meg is jelent Irene. Mivel nehéz parkolni, Christian a kocsiban maradt és tett egy kört, hogy majd a másik oldalon felvesz minket. Igen ám, csak hogy ez időbe került és Irene meg türelmetlen volt, aminek következtében végig rángatott a téren és inkább saját maga nyugtatására mondogatta, hogy mindjárt ideér Christian. Engem ugyanis csak az zavart, hogy elég nehéz csomagjaim voltak, amikkel öröm volt fel-alá rohangálni a hideg szeles időben. Miután megérkeztünk Fresnel utcai házba, némi nosztalgiázás után kezdetét vette az ünnepi készülődés. Befutottak a fiúk is, Florian, Damien és Richard, akivel eddig nem volt alkalmam találkozni. Fél 8-ra voltunk hivatalosak Michele-hez, ahol már a többiek ott voltak. Összesen 14-en voltunk, plusz a 2 kicsi. Nagyon jó volt végre találkozni Blandine-nal, aki semmit sem változott szerencsére. Nagy lelkesen mesélte, hogy összetörte a kocsiját, ez az este visszatérő témája volt. Persze nem ő volt a hibás, aki 30 helyett 60-nal ment, hanem az előtte lévő, aki totyorgott...

A vacsora(csata)-t, nyugodtan nevezhetjük csatának, háborúnak hiszen a végén igazi küzdelem volt már minden egyes falat. Nos, akkor most megpróbálom összeszedni mi jókat ettünk.

Előételek:

-kaviráos, lazackrémes, avokádókrémes falatkák

-lazacos és sonkás szendvicsek

-kolbászfalatkák

-hideg és meleg osztriga

-füstölt sonkába tekert olvasztott sajt

-csiga

-sonkába tekert sajtkrém

-choux fromage

Főétel:

-fürj zöldbabbal

Desszert:

-buche de Noel

Éjfélkor Damien télapó ruhát öltött és a kertből integetett a gyerekeknek, ezután megrohantuk a szobát, ami telis-tele volt ajándékokkal. Mindenki kereste a saját nevére szóló csomagokat. 

 Damine pilótaként stílusosan repülős térképekbe csomagolta az ajándékokat. Nekem ráadásul olyat adott, amin Magyarország volt. Kaptam tőle costa ricai kávét, egy plüsst, amit mikróba kell rakni és utána megőrzi a meleget. Kaptam még könyveket, szappankészletet, füstölőt, naptárat. Az ajándékok után a desszerttel folytattuk, majd hajnali 3 fele el is mentünk lefeküdni. Én Floriannál aludtam a nappaliban a macskával, aki bebújt a hálózsákba, mert ott jó meleg volt. Vagy éppen a mellkasomra ült és onnan bámult rám, de néha olyan közelről, hogy a hideg orra az orromhoz ért. :D

December 25.

A lefekvéshez képest hajnali 11-kor már keltünk is, hogy neki álljunk az előkészületeknek. Én a tiramisu elkészítésével vettem ki a részem az ünnepi körforgásból. Szerencsére jól sikerült, voltak akik 3-szor ettek belőle, de ettek még volna többet is, csak már elfogyott.

Egyébként már a tányérokon vártak minket ajándékok. Első nap este a lányok szappant, a fiúk lekvárt kaptak, második nap pedig a lányok zenélő babát, a fiúk alkoholos desszertet.

szállj, szállj fel magasra de ne repülővel

8 jó tanács a repüléshez

1. ne repüljünk

2. ne üljünk kisgyerekek közelébe

3. ne repüljünk

4. ne üljünk okoskodó nagypapák közelébe - főleg, ha olyan nyelvet beszélnek amit mi is értünk

5. ne repüljünk

6. utazzunk csomagok nélkül

7. ne repüljünk

8. maradjunk otthon: olcsóbb, kényelmesebb, biztonságosabb

A két repülés által közrefogott időszak nagyon jó volt. Majdnem mindenkivel sikerült találkoznom, akivel szerettem volna, rengeteget nevettem, kutyát sétáltattam. Visszanéztünk a gimibe is és olyan érzés volt, mintha évtizedek óta lett volna az érettségi. Ezt az érzést csak erősítette Máriká "itt vannak az öregdiákok" felkiáltása is. A rövid idő alatt azt hiszem egész jól sikerült végig egyem a magyar konyhát. Welcome pörkölt, húsleves, goodbye rántott hús, csak hogy a legfontosabbakat említsem. A tojásos nokedli sajnos nem fért bele, de akkor legközelebb ez lesz a welcome kaja.

A visszaút elég kalandosra sikeredett. Íme 10 +1 pontban, hogyan érjünk haza 2 órával később a tervezettnél, hogy közben minden bajunk is legyen:

1. fél órát késett a gép már Bp-re érkezve

2. hozzánk került egy plusz csomag aminek a megtalálása újabb 20 percbe került

3. a fentiek miatt borult az eredeti rend és várni kellett a felszállási engedélyre

4. nagyon fájt a fogam a magasban

5. a turbulenciák sem hagytak minket

6. a párizsi repülőtér nem tudott azonnal fogadni ezért további 20 percet köröztünk leszállás előtt

7. a landolás kemény volt - de azért tapsoltak...

8. nem működött a lift az RER-nél így lépcsőzni kellett a csomagokkal

9. a vonat konkrétan elfelejtett megállni Vaucressonban. Érdekes volt, ahogy a női hang bemondja a következő megálló nevét, majd a Vaucresson tábla szépen elsuhan mellettünk, így a következő megállóról vissza kellett jöjjek, várakozás 15 perc.

10. és egyébként kurva hideg van és a 10 cm-es hóban nem gurulnak a bőröndök pláne hegynek fel

+1 ezek után valamiért megfájdult a fejem...

8 rue chapu

Hétfőn folytattam az egyetemi bolyongást. Miután a nő3 által adott telefonszámon hétfőre egyeztettem egy időpont, nő4 fogadott és elmondta a teendőket. Egy kérdésemre nem tudott választ adni, ezért mondta, hogy menjek egy emelettel feljebb és ott keresem a MIME irodát. A térkép szerint a MIME iroda a 08-as terem, csakhogy meglepő módon pont a 08-as terem hiányzott. Kicsit olyan 9 és 3/4-ik vágány érzésem volt. Balra 07, jobbra 09. Aztán megkérdeztem nő5-t, hogy fussak-e neki a falnak, mint Harry Potter, vagy meg kell kocogtatni balról a harmadik téglát, esetleg a faliújság mögötti titkos átjárót próbáljam. Erre nő5 nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy a térkép rossz, nem is a 08-as terem a MIME, de mindegy is, mert még zárva van, jöjjek vissza máskor. De annyival előrébb vagyunk, hogy áprilisig semmi dolgom ez ügyben. Leszámítva a bizonyítvány fordítást. Ja igen, jártam pénteken a fordítónál. Ez sem egyszerű eset.

Telefonos egyeztetés után péntek 10 órában maradtunk, ami a két helyszín közötti távolságot tekintve annyit jelentett, hogy ismét korán kellett keljek. Persze a vonatnak megint meg kellett állni útközben, mert a pályaudvaron még nem tudták fogadni, köszönhetően ennek a legalább 15 perces kényszerpihenőnek, 10 órakor még bőven a metróban csücsültem. Aztán meg vágtáztam végig a Boulevard Exelmans-on egészen a 8 rue Chapu-ig. A fordító - akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk ezentúl Annának - nagyon kedves volt, rögtön kabátom és sálam levetésére szólított fel, majd kávéval és hellyel kínált. Azt, hogy a saját kávéját mikor és hogyan tudta meginni, ráadásul előbb mint én, nem tudom, mert végig mesélt. 1977-ben ment férjhez, de többet voltak külföldön, mint Párizsban. A lakását nem rég újította fel teljesen, így kicsit káosz volt még, az asztal sem így szokott lenni, de hát másnapra vendégeket vár és már átrendezte. Egyébként egyedül él, mert a lánya Normandiában tanít. Kérdésemre, hogy a lánya már itt született-e, azt felelte; nem, mert akkor éppen Ljubljanában voltunk. Két mondat erejéig lehetőséget kaptam, hogy én is meséljek az életemről, aztán egy halom újságot szórt elém, hogy ő gyorsan megcsinálja a fordítást, hogy ne kellejen vasárnap visszamenjek, mert a jövő héten műtéte lesz, meg majd tavasszal is, szóval majd akkor felhív, hogy pontosan mikor megy a kórházba, és megbeszéljük mikor mehetek a többi papír miatt. Az ott töltött egy órából kb. 10 percet alatt megcsinálta a fordítást, a többiben meg pont 50 percnyi meséléssel többet tudtam meg az életéről, mint terveztem. Egyébként furcsa volt besétálni egy tipikus párizsi lakásba és magyarul beszélni  ráadásul magyarul válaszoltak is...

A szerdai havazás rekordmennyiségű 1987 óta nem látott 11 cm-es hópaplannal lepte el Párizst. Ennek örömére néhány kép (igen, direkt van csukva a szemem, nagyon sütött a nap):

télapóka

 Télapóka puttonya

Puha meleg papalan alatt télapóka szendereg, 

Morzsi, Cirmi költögetik: sok a levél, rengeteg.
Télapóka olvassa a kívánsgá leveleket,
autót vonatot babát szeretne sok kisgyerek.
Aranyhajú angyalkával levelet küld Jézuska,
sokan kérnek én tőlem is fogjunk össze apóka.
Morzsi, Cirmi csomagol szalagot vág,
piros puttony pocakjába csomagokat berakják.
Cirmi cica a földgömbön kérők heylét keresi,
szekrényéből télapóka nagy kosarát kiveszi.

Játékraktár polcairól játékokat leszedik,
télapóka nagy kosara egy.kettőre megtelik.
Bohócot csipel a kutyus, bölcsőt ringat a cica,
a bohócnak palkó örül, a babának katica.
Télapóka, Morzsi, Cirmi csomagol szalagot vág,
piros puttony pocakjába csomagokat berakják.

Felhőjáró csodaszánra a nagy puttony felkerül,
télapóka kormányoz majd, s mindenhová elrepül.

Kisiklik a szán a házból, garázs falán macikép,
a szán fölött angyalka száll, világytó lámpaként.
Angyalka és Télapóka ajándékot osztanak,
mikulás nap vagy karácsony? gyermeköröm, ugyanaz.

/Tőke Péter/

Mikulás apropójából íme egy kedves gyermekkori vers, melyet tesómmal a minden évben  a hagyományosan megrendezésre kerülő karácsonyi műsorunk keretében rendszeresen el is mondtunk.

upmc

Terveztem, hogy csütörtökön korábban kelek, de azért ez a 7 órai kelés szíven ütött, nekem kellett ugyanis iskolába vinni a gyereket. Ugyanakkor profitáltam az ajándékba kapott időből és az első vonattal Párizsba mentem, hogy megvegyek egy ajándékot. Az internet szerint a bolt ott volt egy utcára a pályaudvartól, ám amikor bementem az épületbe és mondtam, hogy mit keresek, a nő kedvesen mosolyogva közölte velem, hogy az a bolt nem létezik, legalábbis itt nem és nem is tudja hol lehet, de nyugodjak meg, nem én vagyok az első, aki keresi. Képzelhetitek milyen nyugodt voltam. Gondoltam elnézek akkor a Fnac-ba, de mivel korán voltam, és Párizsban az üzletek többsége csak 10 órakor nyit, inkább elugrottam a Trocadéro-ra, hogy megnézzem az Öreg Hölgy hogy feszít a végtelen hómezőn.

Persze már odajutni sem volt egyszerű, mert a 9-es metrón fennakadások voltak, ami a valóságban úgy nyilvánult meg, hogy heringparti volt a metrón. Egy RATP munkatárs irányította a népet és egyúttal nyugtatta is, hogy aki erre nem fér fel, majd a következővel mehet. Az egész olyan volt, mint amilyen a mentőcsónakokba beszállás lehetett a Titanicon. A második szerelvényre már én is bepréseltem magam, a Trocadéro-ra megérkezve pedig lezárt kijárat fogadott, így kerülnöm kellett. Ha azt hittem, hogy megpróbáltatásaim aznapra véget is értek, tévedtem... Tervben volt, hogy benézek az egyetemre, ahhoz azonban át kellett szálljak RER-re. Persze az RER-en is fennakadások voltak, késésben volt, várni kellett, amikor meg megérkezett, jól tömve volt. Szerencsére befértem és egy chatelet-i átszállás után rövidesen meg is érkeztem az egyetem épületéhez. Egyből a fogadó irodához indultam, elmondtam hogy informálódni szeretnék. A hölgy - ezentúl nő1 - nagyon kedves volt, elmondta, hogy ehhez el kell menni máshova azzal kezembe nyomott egy térképet ráfirkálta, hogy merre kell menni a CAIO-hoz, ami a K épületben található. Megköszöntem és a térképpel a kezembe elmentem a K épületbe. Ott megkeresten a nő2-t, aki szintén nagyon kedves volt és mondta, hogy nekem a fogadó irodába kell mennem. De hát onnan jövök! Nem baj... Azzal elvette a térképem és visszafelé nyilakkal berajzolta, hogy merre találok vissza, illetve kaptam egy katalógust a képzésekről. Közben az Atrium épületét keresztezve leállítottak, hogy írjak alá egy petíciót. A takarítók sztrájkoltak munkájuk nagyobb megbecsülése érdekében. A sztrájk abban nyilvánult meg, hogy minden kuka körül 2 méteres körzetben szemét volt. Ezután folytattam utam a fogadó irodába. Ott mondtam nő1-nek, hogy a nő2 visszaküldött. Rám mosolygott és azt mondta: Semmi baj, ez esetben fáradjon a szomszéd helyiségbe. A szomszéd helyiségben nő3 elkezdte magyarázni a dolgokat, de úgy mintha egy bemagolt verset mondana, közben végig kedvesen mosolygott. Aztán megcsörrent a telefonja, 10 percet magyarázott és rendszeresen rám mosolygott ezzel is érzékeltetve, hogy nem felejtett el. Miután lerakta, folytatta a magyarázást, ami ezúttal sem tartott sokáig egy második telefonhívás miatt. Végül bejelentette, hogy ez igazából nem az ő területe, hanem menjek az Atriumba és ott keresem a JO7-es ajtót, de ma zárva vannak, úgy hogy ad egy telefonszámot, hívjam fel őket. Összegezve bejártam az egyetemet, azért, hogy visszamenjek oda, ahonnan elindultam, hogy kiderüljön, hogy másnap hívhatom fel őket, és akkor ők megmondják, hogy hétfőn 9.30-tól mehetek. Mindezt végig kedvesen mosolyogva, hogy az ember szinte örül, hogy mennyit foglalkoznak vele.
Hazafelé visszanéztem a Fnac-ba, ahol azonban elfogyott, amit kerestem és javasolták, hogy nézzem meg az utca túl oldalán lévő üzletben, ott viszont nem volt olyan, amilyet akartam. Végül is hazajöttem és a szomszédos boltban megtaláltam az ajándékot. Úgy látszik tartoztam egy úttal az ördögnek, egy jó hosszúval...