2010. december 24., péntek

szállj, szállj fel magasra de ne repülővel

8 jó tanács a repüléshez
1. ne repüljünk
2. ne üljünk kisgyerekek közelébe
3. ne repüljünk
4. ne üljünk okoskodó nagypapák közelébe - főleg, ha olyan nyelvet beszélnek amit mi is értünk
5. ne repüljünk
6. utazzunk csomagok nélkül
7. ne repüljünk
8. maradjunk otthon: olcsóbb, kényelmesebb, biztonságosabb

A két repülés által közrefogott időszak nagyon jó volt. Majdnem mindenkivel sikerült találkoznom, akivel szerettem volna, rengeteget nevettem, kutyát sétáltattam. Visszanéztünk a gimibe is és olyan érzés volt, mintha évtizedek óta lett volna az érettségi. Ezt az érzést csak erősítette Máriká "itt vannak az öregdiákok" felkiáltása is. A rövid idő alatt azt hiszem egész jól sikerült végig egyem a magyar konyhát. Welcome pörkölt, húsleves, goodbye rántott hús, csak hogy a legfontosabbakat említsem. A tojásos nokedli sajnos nem fért bele, de akkor legközelebb ez lesz a welcome kaja.
A visszaút elég kalandosra sikeredett. Íme 10 +1 pontban, hogyan érjünk haza 2 órával később a tervezettnél, hogy közben minden bajunk is legyen:

1. fél órát késett a gép már Bp-re érkezve
2. hozzánk került egy plusz csomag aminek a megtalálása újabb 20 percbe került
3. a fentiek miatt borult az eredeti rend és várni kellett a felszállási engedélyre
4. nagyon fájt a fogam a magasban
5. a turbulenciák sem hagytak minket
6. a párizsi repülőtér nem tudott azonnal fogadni ezért további 20 percet köröztünk leszállás előtt
7. a landolás kemény volt - de azért tapsoltak...
8. nem működött a lift az RER-nél így lépcsőzni kellett a csomagokkal
9. a vonat konkrétan elfelejtett megállni Vaucressonban. Érdekes volt, ahogy a női hang bemondja a következő megálló nevét, majd a Vaucresson tábla szépen elsuhan mellettünk, így a következő megállóról vissza kellett jöjjek, várakozás 15 perc.
10. és egyébként kurva hideg van és a 10 cm-es hóban nem gurulnak a bőröndök pláne hegynek fel
+1 ezek után valamiért megfájdult a fejem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése