Az új év és Damien születésnapjának alkalmából étterembe mentünk. Én, aki folyton elkések, itt mindig időben vagyok, mert az én x késésem (ahol x a késés percekben mért ideje) pont a fele a franciák átlagos késésének. Szóval addig én bejártam a környéket, amíg Laurent, Damien, Richard, Florian és Sandra megérkeztek. Az étterem elől pont lehetett látni az Eiffel-torony csúcsát, kis sétával pedig a Pont de l'Alma-hoz juthatunk el, amiről nagyon szép kilátás nyílik a fent említett toronyra, illetve itt található az a láng formájú emlékmű, amit Lady Di-nek állítottak 1997-ben az itt található alagútban bekövetkezett halála után. Miután megérkeztek a többiek egyből elfoglaltuk helyünket a La Fermette Marbeuf - hány ingyen reklámot fogok én még csinálni ? - egyik asztalánál. Laurent csigás előételéből meg lettem kínálva, hogy 5 év után újra megkíséreljem a csiga megkedvelését. Sajnos a Laurent vezette csiga-projekt nem járt sikerrel, így áttértünk a szintén általa levezérelt borjúmirigy és borjúvese történetre, amik viszont ha nem is elsöprő, de mindenesetre nagyobb sikert arattak, mint a csiga. A cafe gourmand nagyon finom volt és a ház vendégei voltunk egy galette des rois-ra. A tradíciót lásd itt. A metróállomást elérve mindenki szétszéledt a szélrózsa minden irányába, kinek merre volt dolga. A fiúk lehet, hogy nyáron eljönnek Magyarországra, Mama, ha esetleg olvasod ezt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése