párizs megszállás alatt

1940. június 10-én a kormány elhagyja Párizst, 13-án nyílt városnak nyilvánítják, 14-én pedig már német megszállás alatt. Ettől a naptól kezdve szembetűnő a német jelenlét. Szemlék a Champs-Elysées-n, német nyelvű újságok megjelenése, német katonák sétálnak a Szajna-partján, német nyelvű táblák. 

német katonák az Eiffel-toronyban

német nyelvű táblák elhelyezése a Concorde-téren

 Párizs a német Franciaország fővárosa lett. Ezzel együtt a németek vették át a város szimbolikus helyei fölött gyakorolt hatalmát. Természetesen rövidesen felütötte a fejét az antiszemitizmus is. 

játszótér. gyerekeknek fenntartva. zsidóknak belépni tilos.

 A szállítmányok akadályozása miatt pedig, főként a téli hónapokban, a párizsiak éheztek és fáztak. Ennek következményeként pl. a Louvre kertjében kezdtek hagymát termeszteni, egyesek pedig nyulat vagy csirkét neveltek, ki erkélyen, ki a pincében. 

szokatlan kép a Louvre kertjéből

Párizs éhes. Párizs fázik.

A kezdetektől fogja jelen volt az ellenállás számos formája; röplapok, titkos újságok, falfirkák. 1944. augusztus 15-én jól bevált sozkásként a metró dolgozói sztrájkba léptek és a rendőrség is csatlakozott hozzájuk. Még ezen a napon Leclerc vezetése alatt egy páncélos hadosztály érte el Párizst. Charles De Gaulle a köztársaság elnökeként a hadügyminisztériumba ment és kijelentette, hogy a köztársaság meg sem bukott, így nem kell visszaállítani. 25-én végül elérkezett a várva-várt felszabadulás. De Gaulle helyreállította a francia államhatalmat, bár a felszabadulást követő zavaros időkben az ellenállási mozgalom több ezer kollaboránst és kommunistát végzett ki.

Nagyjából ez a volt a Párizsi hétköznapok a megszállás alatt (1940-44) című kiállítás lényege, amire teljesen véletlenül bukkantam rá pénteken, szerencsére még időben, mert már csak 2 napig volt nyitva. A vasárnapi kora tavaszi idő engem is kicsalt a szabad ég alá és sétáltam egyet a Montmartre lankáin.

Szert tettem egy afrikás karkötőre is. Vannak árusok, akik elkapják a kezed és gyorsan készítenek egy karkötőt. Aztán mondják, hogy adj érte amennyit gondolsz 1-2 eurót, kávéra valót. Már korábban egyszer kifogtam egy ilyet. Most előre szóltam neki, hogy nem fizetek érte, erre kijelenti, hogy nem is kell ajándék. Nem tudom, így akart bevágódni, hogy még is csak adjak érte pár centet, de nem jött be neki. Néhány perces társalgás után továbbálltam, immáron egy karkötővel gazdagabban...