«Utazz, de kis poggyásszal. Utazz, de minden pillanatban tudjad, hogy nincs igazi maradása sehol az utasnak. Ne tölts sok időt málhád rendezgetésével, ne cipelj útjaidra fölösleges tárgyakat. A csomagolás öregít.
Az élet apró, mellékes feladatai öregítenek legfurfangosabban. A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolás útközben. Az ember nemcsak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem. Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádba, holott egy hét előtt, vasalt állapotban, még pompásan elfért. Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.»
Az élet apró, mellékes feladatai öregítenek legfurfangosabban. A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolás útközben. Az ember nemcsak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem. Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádba, holott egy hét előtt, vasalt állapotban, még pompásan elfért. Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.»
/Márai Sándor: Füves könyv/
Márai mindig leírja a frankót... Múltkor se volt egyszerű csomagolni, pedig csak 10 napra kellett, igaz akkor kb. 10 üveg bort kellett gondosan elpakolni, hogy törésmentesen átvészeljék a repülést. Hála a profizmusomnak, vagy inkább a légbuborékos polietilén védőfóliának, ez sikerült is.
Persze a sikerélmény nem fiatalít vissza, nem semlegesíti a vesződéseket. Pláne most, hogy ugyanabba a bőröndbe kell 10 hónapra cuccolni. Ügyelve arra is, hogy az egész csomag súlya ne legyen több 20 kg-nál, sőt ne legyen pont 20 kg se, mert a repülőtéri mérleg biztosan máshogy mér. Így ebbe a bőröndbe becsomagolni az életnek csak egy kicsiny darabját, amit magaddal akarsz vinni, nehéz. Sok mindent nem vihetsz magaddal, de vannak tárgyak, amiket kétség nélkül pakolsz be, és hagysz itthon helyette egy látszólag fontosabb dolgot. Így történt például, hogy egy póló átadta a helyét a függvénytáblának. Muszáj magammal vigyem, megjárta velem a Garayt, az érettségit, még ZUG-ot is, majd pont Párizsból hagyom ki :D És különben is benne rejtettem el képeket, amik majd mennek a falamra... A könyvekkel kezdetben bajban voltam, hogy mennyit vihetek magammal. Szerencsére fél bőröndnyi ruhát már kint hagytam Párizsban, így helyettük vihetek könyveket, de még mindig nem mindent, amit szerettem volna. Aztán itt a laptop is, amit célszerű könnyen elérhető helyre tenni, mert a kézipoggyász biztonsági ellenőrzésekor, nemhogy a poggyászból, de még a laptoptáskából is ki kell venni. Nálam ez azért hátrány, mert úgy szoktam, hogy telepakol, ráugrik, becipzároz, lakatol és csak érkezés után nyit ki. Mondjuk a múltkori lakatos incidens után most azt hiszem mellőzni fogom ezt a biztonsági intézkedést :D Múltkor a 20-kgos limittel küzdöttem, most még van pár kilóm, viszont már helyem nincs. Egyre jobban aggaszt, hogy fogom én ott a laptopot rakosgatni, ha már most is csak úgy tudom becsukni a kézipoggyászt, hogy rajta ülök. Nagy bőröndöt alig lehet összecipzározni de még mindig ez a könnyebb eset. A lényeg, hogy most azt hiszem útra készen állok, amit nem raktam be, az most már itt marad. És remélem, hogy este nagyon hideg lesz, mert plusz egy pulcsit fel kell húzzak, ami már nem fért be. A csomagolás fárasztó és öregít.
Persze a sikerélmény nem fiatalít vissza, nem semlegesíti a vesződéseket. Pláne most, hogy ugyanabba a bőröndbe kell 10 hónapra cuccolni. Ügyelve arra is, hogy az egész csomag súlya ne legyen több 20 kg-nál, sőt ne legyen pont 20 kg se, mert a repülőtéri mérleg biztosan máshogy mér. Így ebbe a bőröndbe becsomagolni az életnek csak egy kicsiny darabját, amit magaddal akarsz vinni, nehéz. Sok mindent nem vihetsz magaddal, de vannak tárgyak, amiket kétség nélkül pakolsz be, és hagysz itthon helyette egy látszólag fontosabb dolgot. Így történt például, hogy egy póló átadta a helyét a függvénytáblának. Muszáj magammal vigyem, megjárta velem a Garayt, az érettségit, még ZUG-ot is, majd pont Párizsból hagyom ki :D És különben is benne rejtettem el képeket, amik majd mennek a falamra... A könyvekkel kezdetben bajban voltam, hogy mennyit vihetek magammal. Szerencsére fél bőröndnyi ruhát már kint hagytam Párizsban, így helyettük vihetek könyveket, de még mindig nem mindent, amit szerettem volna. Aztán itt a laptop is, amit célszerű könnyen elérhető helyre tenni, mert a kézipoggyász biztonsági ellenőrzésekor, nemhogy a poggyászból, de még a laptoptáskából is ki kell venni. Nálam ez azért hátrány, mert úgy szoktam, hogy telepakol, ráugrik, becipzároz, lakatol és csak érkezés után nyit ki. Mondjuk a múltkori lakatos incidens után most azt hiszem mellőzni fogom ezt a biztonsági intézkedést :D Múltkor a 20-kgos limittel küzdöttem, most még van pár kilóm, viszont már helyem nincs. Egyre jobban aggaszt, hogy fogom én ott a laptopot rakosgatni, ha már most is csak úgy tudom becsukni a kézipoggyászt, hogy rajta ülök. Nagy bőröndöt alig lehet összecipzározni de még mindig ez a könnyebb eset. A lényeg, hogy most azt hiszem útra készen állok, amit nem raktam be, az most már itt marad. És remélem, hogy este nagyon hideg lesz, mert plusz egy pulcsit fel kell húzzak, ami már nem fért be. A csomagolás fárasztó és öregít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése