2010. augusztus 25., szerda

merci

bejegyzés melyben endzsi díjátadókat idézően igyekszik köszönetet mondani mindenkinek, továbbá ennek kapcsán felidézi a kezdeteket...

kezdeném a legfrissebbel. köszönöm mindenkinek (Orsi, Dóri, Ági, Miki, Móni, Bogi, Móni, Zsófi, Klári, Levi, Benő, Bencí, Zsiga, Bercz, Dani, Kollár és a tanári hármas), aki eljött a hétfői búcsúbulira, külön köszönet Krisztinek, aki magára vállalta a szervezés nehézségeit, Annának, aki biztosította a helyszínt. Köszönet azoknak is, akik bár nem tudtak jelen lenni, azért üzentek. Köszönet a csürhének és úgy általában köszönet az elmúlt 2 évért, ami nagyon jó volt és csak azt sajnálom, hogy csupán 2 év volt, de azért így is rengeteget változtam és sokat megtanultam például, hogy lehetetlen nem létezik, csak rossz módszer. Hogy korábbra menjek vissza, hatalmas köszönet Nikinek, aki megtanított franciául. Emlékszem 3 éve augusztusban kezdődött és lehet, hogy nem hiszitek, de nem volt egyszerű :D Niki mesélhetne mennyit szenvedett velem, de eredményes volt és azt hiszem a jelen tekintetében bármikor újrakezdenénk. De akkoriban még magam sem hittem volna, hogy idáig jutok. Köszönöm az ajándékokat is, az első Einsteines könyvemet, a győzikét idéző zebra tollat vagy az Orsika-Dórika páros köszönő levelét, amelynek miatt annak rendje és módja szerint el is törött a mécses... És köszönet azoknak is, akiket most véletlenül kifelejtettem, de köszönettel tartozom nekik.

egy szó mint száz: köszönöm

ja és nem felejtem, hogy kinek mivel tartozom még, vagy ki mivel tartozik nekem (aranyköpéses könyv, biciklitúrák, mozi...)
képek a buliról itt

1 megjegyzés:

  1. A welcome-buli helyszínét is biztosítom, aztán az újabb búcsúbulijét is :D

    VálaszTörlés