bárányfok

 

«Az erdőkben van valami megrendítő. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket. Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben, napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy erdő felépült! S milyen céltudatos és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak – s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak. Milyen nagy és bölcs közösség ez.  Amikor csak teheted, menj az erdőbe.»

/Márai Sándor: Füves könyv/

 

 Egyik utolsó kiruccanásom Bárányfokra vitt, először szombat kora este egy gyors látogatás, majd vasárnap ismét, de ekkor a töltésen eltekertem Keselyűsig.

ez az út visz Bárányfokra, már itt is nagyon jó képeket lehet készíteni

légy

Mialatt a makrók készültek, egy kutyáit sétáltató bácsi érdeklődött felőlem, hogy mit csinálok a vizes fű közepén. Mondtam, hogy járom a természetet, fényképezek, ilyesmik. Teljesen meglepődött, hogy a mai fiatalok ilyeneket is csinálnak. Egyébiránt szeretek ilyen "útonálló" emberekkel beszélgetni. Soha nem láttad őket ezelőtt, és esetemben nagy a valószínűsége, hogy nem is fogom többé. Mégis olyan közlékenyek, kérdeznek és mesélnek, mintha ezer éves ismerősök lennénk (emlékszünk még Joli nénire ?! :).

Sajnos melegítő és szúnyogriasztó ide vagy oda, hamar megtaláltak a kis dögök. Így túl sok időt nem töltöttem az erdőben, de amikor csak tehettem betértem legalább néhány fotó erejéig. Pláne, hogy vasárnap egy Fuji Finepix S5600 kölcsöngéppel vandálkodhattam és szívmelengető volt végre igazi masinával működni, nem pedig egy sokadikként örökölt múlt századi kis vacakkal. Ha már múlt század, igyekeztem egyes képekkel nosztalgikus hangulatot teremteni. A photoshoppal amúgy is belendültem mostanában, amint ez látszik is. Ezek a vasárnapi képek, elkészítésükhöz szükséges idő alatt nem egy szúnyog megkóstolt és ezúton üzenem, elsősorban a gemenci vérszívóknak, hogy ha még egyszer hozzámér bármelyik, őket is lenyelem, mint azt a társukat, aki menet közben repült a számba kis híján fulladásos halált okozva...

Egykor innen indult a kisvasút

ezen az állomáson legföljebb csak a túrázok pihennek meg

amolyan ferde torony á la Gemenc

Mint egy fuldokló keze a tengerben

Hangulatos hely ez is, deszkahídon feküdve, csicsergő madarak, lepkék, de sajnos rengeteg a szúnyog itt is

a Gemenci fák körülölelik a mezőt

Itt NEM voltak szúnyogok! horgászok viszont igen...

itt szúnyogok is voltak és a horgászok is ide hallatszottak

bicikli, a célpontot jelző tábla, fák, olykor betonút - az elmúlt  hónapban ezek jellemezték környezetemet