Már a villanásoktól vérszemet kaptam, a mennydörgések hívogató szavának engedve pedig perceken belül nyeregbe pattantam. Jó alkalom volt, hogy viharban is próbára tegyem a Fujit. Mellesleg, ha biciklik és a fényképezőgépek érezni és beszélni tudnának, engem biztos mindegyik utálna és hangosan káromkodnának, ha a közelükbe mennék. Szerencsére szótlanul szenvednek szeszélyeimtől (alliterááál :D).
Sajnos nem éppen a legmegfelelőbb vihar volt ez. Dél, délnyugat felől és északról is jött egy, mindkét irányban villámlott is szépeket, de így sosem tudtam hova figyeljek. Alkalmanként úgy tűnt, hogy a villámok pár méterre tőlem "pacsiznak össze a földdel" (ezt így elplagizáltam Virágtól, mert megtetszett :). Végül valahol fölöttem egyesültek. De ekkor már indulóban voltam, mert az időközben eleredő eső nem csak a maradék bogyiszlói sarat mosta a biciklimről, hanem engem is, de úgy kellően bugyiig.
 |
| a vihar kezdetén néhány kósza felhő |
 |
| a kép, amiért érdemes volt elázni - X kromoszómavillám |
 |
| magányosan |
 |
| a korábban említett száguldó reflektorok |
Sikerességemről egy szám adatot közölnék: közel 300 képből 3 mondható elfogadhatónak, illetve készült egy videó felvétel is, amiből majd kiszedem a villámos képkockákat. A géppel egyébként nem volt gond, bevallom én voltam ámátőr, de remélem lesz még vihar, mielőtt elmegyek. És újfent szorítunk, hogy megússzam megfázás és egyéb nyavalyák nélkül, nem akarok taknyosan menni Párizsba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése