Péntek este vacsoravendégeink voltak. Régi családi barátok, nagyon szimpatikusak voltak. Szombat reggel vagy inkább delet mondanék, mert a vendégek késői távozása miatt sokáig aludtam, tehát szombat délben Hervé hazaért a futásból és mondta, hogy megmutatja a riasztórendszer működését. Magyarázta a különböző funkciókat, közben folyamatosan nyugtatott, hogy 10 év alatt 3 tolvaj próbálkozott csak. A kertben érzékelő van, a verandán az üveget 10 percig kell püffölni, hogy betörjön, de ha be is jönne, a verandán, az étkezőben és a nappaliban a mozgásérzékelő beriasztana. A bejárati ajtón kulcs nélkül szintén nehéz bejutni. És most idézném "Tehát, ha a betörő valahol be akar jutni, az nálad lesz, de emiatt ne aggódj és aludj jól :)" Na kösz, ezek után biztos :D Délután a közeli tornacsarnokban néztük meg a sport és szabadidős kínálatot a következő szezonra.
Vasárnap délután egy finom csirke közös elfogyasztása után eltekertem a Parc St Cloud-ba és az erdőben tettem egy kört. Vasárnap délután lévén rengetegen voltak a parkosított részen, a vidám gyerek zsivaj behallatszott az erdőbe is, így nem volt meg az a "gemenci csend" amit megszoktam, sem a kellemes magány, köszönhetően az erdőben futóknak, sétálóknak és biciklizőknek. A park keleti részére már nem mentem el, mert elképesztően meleg volt és semmi szomjoltó nem volt nálam. Talán jövő hétvégén, hiszen a parknak arról a részéről Párizs panorámája tárul elénk.
Catherine késő délután elment Tours-ba és kedd este jön haza. Én elmentem Béatrice-ért, aki egy barátnőjénél volt, hazaérve panaszkodott, hogy sosem látja a szüleit és szeretne több időt velük tölteni, de mindig dolgoznak és gyakran elutaznak. Na tessék, a luxuslét ára... Hogy eltereljem a figyelmét, ismét lediktáltam neki a szöveget, amiből tollbamondást fognak írni, majd a szorzó táblát gyakoroltuk.
Sajnos estére megfájdult a fejem, amit a mai frontváltozásnak tudok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése