jegyeket, bérleteket...

peches péntek és apu színre lép...

Emlékszem, még a konyhában ültünk. Valamit az iskoláról mesélt Béa, amikor beállított apu. Fészbukról már sokaknak ismerős lehet a következő párbeszéd:

- anyu: kocsival mentél ma dolgozni?

- apu: igen.

- anyu: nem is hallottam hogy megjöttél.

- apu: basszus, a cégnél felejtettem a kocsit. o0

Van még egy ilyen lökött nép aki józanul elhagyja a kocsiját ? xD Egyébként állítom, ha nem szólnak neki, észre sem veszi, hogy valami hiányzik. Max. hétvégén, amikor menne valahova. A védelmében felszólalva el kell mondjam, hogy általában vonattal jár dolgozni, így a megszokás is közre játszhatott az események alakulásában. 

Peches pénteken Párizsba - alliterál :D - indultam nagy tervekkel. Mivel kb. egyszerre értünk oda az állomásra a vonattal, elfelejtettem érvényesíteni a jegyem a sietségben. Alig indulás után felcsendült: Bonjour Mesdames et Messieurs... A matekosoktól kérdezem, mennyi a valószínűsége, hogy akkor jönnek ellenőrök, amikor nem érvényesítetted a jegyedet ? Mivel tudtam, hogy a bünti nem két euró, gyorsan átmentem most-ülök-életemben-először-vonaton és nem-beszélni-jól-francia turistába. Az ellenőrnő kedvesen elmagyarázta, hogy legközelebb érvényesítsem a jegyem, különben 25 euróval fogom gazdagítani a SNCF-et.

Szerettem volna megvásárolni első francia telefonszámomat, de az üzleteben a neten elérhető készülékek töredéke volt csak jelen, ezek is a nem endzsi pénztárca barát kategóriát erősítették. A fiatal hölgy egyébként nagyon kedves volt, mondta, hogy ők egyáltalán nem árulják az általam keresett készüléket, majd készséggel átirányított a másik két konkurens forgalmazóhoz. Észnél vannak ezek a franciák kérdezem újból ? Azért megpróbálkoztam és gyorsan beugrottam a konkurensekhez. Mondjuk nem volt olyan gyors, ment a La Défense-on található Les Quatres Temps Centre Commercial területén Szekszárd központját párszor fel lehetne építeni... Végül is üres kézzel értem földet, jobban mondva láttam meg újra a nap világot a Grand Arche lábánál. Kellemes félárnyékban elfogyasztottam az ebédre szánt a la carbonara maradékot és egy pudignot, majd felmértem a La Défense wifi lefedettségét. 

jóllakott óvodás

Mivel a terület nem Párizshoz tartozik - Puteax, Courbevoie és Nanterre része - így a Párizs város önkormányzata által üzemeltetett wifi pontok itt nem találhatóak meg. Kb. 3-4 nyitott hálózatot találtam -és vagy 2 tucat zártat-, egyre sikerült is 30 másodpercig felcsatlakoznom.

Összességében kicsit csalódottan indultam haza. Halvány örömöm tovább fakította, hogy a 7 nem használt vonatjegyem mind besípolt. Szerencsére az utánam érkező monsieur-nek is, aki javasolta, hogy próbáljuk a mozgássérült átjárót. Ott sikerült átmennünk, de az ő jegyével, ergo ismét érvényes jegy nélkül utaztam. Mondanom sem kell, ilyen hosszú ideig La Défense-Vaucresson még sosem tartott. Aztán felcsendült a hang: Bonjour... na jó nem :D 

Itthon egyből netre léptem, hogy akkor megrendeljem a telefont, ha másképpen nem megy. Persze fizetni csak kártyával lehet, nekem meg nincs eurós kártyám, sőt a forintos kártyámmal sem megyek messzire, úgyhogy majd a hétvégén Catherine megrendeli nekem.

Este apu ismét színre lépett. Tudni kell ugye, hogy mozgásérzékelő van a nappaliban, étkezőben, verandán. Na, apu úgy gondolta mindenki a helyén, aktiválta a riasztót. Egy nem túl barátságos hang be is mondta hogy marche normal. Anyu meg már kiabál is át, hogy állítsd le, Caro még lent tévézik. Erre apu halál nyugodtan, hogy akkor ne mozduljon meg reggel 8-ig. Aztán nem tudom mi történt, talán anyu összehúzta a szemöldökét, mert a következő pillanatban a hang bemondta, hogy arrêt, vagyis állj. Aput bírom, ritkán látni, ritkán is beszélek vele, de amikor igen, az emlékezetes.