biodiverzitás

Amikor reggel 9-kor kinéztem a vonat ablakán, az időjárás nem sok jót ígért. A szokásos st. cloud-i panoráma Eiffel-tornyostul mindenestül a ködbe veszett. Aztán pár perc múlva lebuktunk a La Défense alá. Ott átváltottam metróra. Ligne 1. La Défense-Chateau de Vincennes. 25 állomás. Kb. 45 perc. Két fejezett Harry Potterből franciául. Tehát 45 perc metrólét után - bár ez nem teljesen igaz, mert Bastille állomásánál felkukkantottunk a felszínre - megérkeztem a Chateau de Vincennes-hez és a metró aluljáróba besüvítő szél továbbra sem sejtetett sok jót. Harry Potter továbbra is velem volt Irene és Christien érkezéséig. Amikor ők is megérkeztek ca va-ztunk egyet, aztán egyből megindultunk a kastélyon át a Parc Floral de Paris-ba.

ember nagyságú Párizs

A bejáratnál egy pavilonban egy kérdőív kitöltése után lehetett választani egy poszter. A kollekcióból nekem már csak 2 poszter hiányzik, mivel mindenki nekem adta az övét. Így a következő hármat sikerült begyűjteni:

Az első program az Evolúció sétánya címet viselte és az Ile-de-France régióban megtalálható növényeken keresztül mutatta be a növények evolúcióját. 

az evolúció sétányának egy részlete

A több mint egy órás kalandozás után piknikeztünk egyet, aztán egy kávéházban forró csokival feledtük a kinti novemberi időjárást.

A kávéházban csatlakozott hozzánk Michele és Maurice, velük együtt folytattuk a bonsaioknál. A számos különböző bonsai sajátos látvány nyújtott. Volt olyan, ami 1796-ban készült. 

ezt élőben kell látni

A Monsieur nagyon készséges volt és sokat mesélt nekünk. A bonsaiok tartása koránt sem olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A tévhittel ellentétben nem szobanövény, így aki most baljára nézve a polcon egy bonsaira kacsintott, jobban teszi, ha legalább az erkélyre kiviszi. A bonsaiok és a bambuszok között hatalmas lótuszok mellett haladtunk el. Ilyet is csak a mesékben láttam eddig. A következő pillanatban már Ázsiában éreztem magam a bambuszok között. Utolsóként pedig a magyar származású botanikus Paul-Robert  Takács Beszélhetünk-e biodiverzitásról Párizsban ? című előadását hallgattuk meg. Természetesen ez is kint, a vincennes-i erdőben, esőben, szélben, hidegben. Azt hiszem nagy tiszteletet tettem egykori biosz faktos énemnek, nap végére ugyanis alig éreztem a kezeimet. A nap pedig valóban a biológia jegyében telt el, a faktos kirándulás érzetét csak erősítette, hogy körülöttem szinte mindenki jegyzetelt. Egy ponton meg is ijedtem, hogy talán számonkérés lesz a végén, és aki rosszul teljesít annak egy jegy árát meg kell fizetni. Szerencsére csak túlbuzgó önkéntes kertészekkel volt dolgunk.

Chateau de Vincennes

 A nap folyamán sokat beszélgettünk az elmúlt évekről. Arról, hogy milyen messzire jutott ez a barátság, meg hogy milyen régen volt már 1971. Illetve a jövőről, hogy karácsonykor szívesen látnak, ha gondolom. Még jó, hogy gondolom... :)