Nem nagy dolog, de gondoltam csak írok egy bejegyzést. Tegnap volt 1 hónapja, hogy kis francia létem megkezdtem. Sokszor, ha elgondolkodva megyek az utcán, elfelejtem, hogy hol vagyok és csak az tűnik fel, hogy nem magyarul beszélnek, vagy még az sem. Máskor szembejön valaki az utcán, egy ismerős és én már köszönnék, amikor rájövök, hogy nem igazán láthatom a régi osztálytársakat szembejönni. El sem hiszitek, de szerintem mindenkinek él egy alteregója Párizsban, van akinek több is. Ha pedig valaki megkérdezi, milyen az élet Párizsban, annyit tudok mondani: kék az ég itt is, zöld a fű itt is, élni kell, de olykor itt sem egyszerű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése